„Nem létező dolgokért okol, mindenért, meg azt hajtogatja, hogy soha többé nem jönne össze velem” - aztán ennek az ellenkezője is elhangzik, így szegény Levélírónk már nem tudja, hányadán is áll a barátnővel. Egy alkalommal ötletszerűen megpendítette neki, hogy felkereshetne egy pszichiátert, amiből óriási veszekedés lett.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
ennek mi értelme van? Lassan egy éve vagyunk együtt, bár ez túlzás, mert legtöbbször máshol, mással és mást csinálunk. Ennél lazább kapcsolatot el sem lehet képzelni. Én is szeretem a teret meg egy bizonyos mértékű szabadságot, de amikor hetekig nem hallok a barátnőm felől, és nem is keres, akkor azért elgondolkodom. Ha én keresem, akkor legtöbbször lemondja, de onnan tudom, hogy nem más valaki van a képben, vagy rám unt, hogy amikor találkozik velem nagy ritkán, akkor látom rajta, hogy örömmel jön és az ágyban fantasztikus vele. Ez ma már némileg megváltozott.
Mint minden nőnél, nála is vannak felfoghatatlan dolgok, pl. egy szépen együtt töltött hétvége után 1 nappal olyan üzenetet kapok tőle, amiről először azt hittem, nem nekem szánta, csak félrement, és az van benne, hogy mekkora szemét voltam vele és ezt másnak nem engedné. Amikor magyarázatot kérek, azt mondja, semmi-semmi, felejtsem el, csak túlreagált. De már akkor is: szeretném tudni, mit reagált túl, mert hiába kutattam magamban, el nem tudtam képzelni, mely reakcióm válthatott ki belőle ekkora indulatot.
Most már teljesen olyan, mintha többször akarna szakítani. Nekifut, de mindig meggondolja magát. Döntsd már el, mit akarsz!
Szoktunk beszélni, aminek általában az a vége, hogy áldozati szerepbe helyezkedik, vagy teljesen kivonja magát. Az sem ritka, hogy ő sérteget engem, vagy személyeskedik – ok nélkül. Nem létező dolgokért okol, mindenért, meg azt hajtogatja, hogy soha többé nem jönne össze velem. Aztán ennek az ellenkezőjét is előadja, hogy én vagyok a mindene, neki a nagyŐ, meg minden, stb. Ezt annyival rendezem, hogy meghallgatom, mi többet tudok tenni? Egyszer, félig viccből, megpendítettem neki, hogy felkereshetne egy pszichiátert, amiből akkora veszekedés lett, hogy otthagytam és hazamentem. Azt a helyzetet már egyszerűen nem tudtam ép ésszel kezelni, belemenni és folytatni egy értelmetlen dolgot.
Azt mondja, megvet, mert gyenge jellem vagyok. De ennek az ellenkezője is elhangzott már tőle. De mégsem hagy el! Ma már a legtöbb talink olyan, mintha sorozatosan szakítana velem, aztán mégse. Szerintetek ez megváltozhat? Vagy mi baja lehet? Szeretném megoldani, nem szakítással, jobban megismerni őt, hogy jó tanácsot adjak, de ez is nehéz rész. A bizonytalanság a legrosszabb, hogy nem tudom, mi is van köztünk.
