„A lazázó, léhűtő pasik tarolnak, igaz, ők sem sokáig, mert a Nők rájönnek, hogy ez sem kell. De akkor mi?” - vannak nők, akiknek sem a rendes fiú, sem a megjátszott műmacsó nem kell, és az egészben az a legelkeserítőbb, hogy 30 év feletti korosztályról beszélünk. Posztolónknak pedig már lassan elege van a „Nem egymást keressük” és a „Te túl tökéletes vagy” - féle hülyeségekből is.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
megfigyelésem ellenkezik azzal a köztudatban forgó megállapítással, miszerint a nők számottevő része harminc után lenyugszik már, és jobban értékelik a biztosat, a tartósat, esetleg családcentrikus gondolkodást. Talán érthető, hogy harmincas férfiként kicsit el vagyok keseredve, hogy ezt nem tapasztalom. Nem szeretnék egyedül maradni. Sok, nálam kicsivel idősebb, magányos barátom azzal nyugtat, hogy az egyedülléti szakasznak is megvannak az előnyei. Csak nekem más elképzelésem lett volna.
Az agglegényélet fiatalabb agyammal sem volt vonzó perspektíva. És azt látom, hogy a korombeli nők még mindig a nagydumás macho-t részesítik nagyobb figyelemben, aki teszi nekik az agyát. Csak a külsőségekre adnak. Volt, hogy mellőlem falcoltak le vagányabb(-nak tűnő) illetőkkel, akikkel mindössze hetekig futottak. Én viszont kinőttem már ebből a „mutass többet és vidd a nőt” játékból. Én alapból nem vagyok ilyen, és ha emiatt elvesztik az érdeklődésüket, akkor így jártam, és így jártak ők is.
El lehet játszani az übermacho-t, de amikor ezen átlátnak a nők, valószínűleg akkor lépnek le, és talán még hozzám is visszajöttek volna, de ehhez már nem lett volna szerintem arcuk, hiszen már ők is benne vannak egy érett korban (30 év feletti korosztályról beszélünk még mindig). Én nem akarom már olyannak eladni magam, aki nem vagyok. Csinálják rajtam kívül épp elegen. A „nem egymást keressük”-től már lassan hülyét kapok. Valaki azt mondta, hogy én olyan kimért és kiegyensúlyozott, és rendes vagyok, ám neki nem erre van szüksége. Kimért és kiegyensúlyozott... - igen, magyarán a koromnak megfelelően viselkedek! Se ostoba, se férfiatlan nem vagyok. Önálló vagyok, vannak terveim, de úgy látszik, tudomásul kell vennem, hogy a többség másra vágyik, nem megállapodásra. Csak hol találkozhatok a nem-többséggel? Ez itt a kérdés. Én is szeretek szórakozni, de ennek intenzitása a kor előrehaladtával mérséklődik (23.00 körül már hazafelé veszem az irányt) normális esetben, ahogy lennie kell, ahogy érik az ember. De a céltalanságnak nem vagyok barátja. Mégis a lazázó, léhűtő pasik tarolnak – igaz, ők sem sokáig, mert a Nők rájönnek, hogy ez sem kell. De akkor mi??? Mit értenek ők az alatt, hogy ők csak nőnek akarják érezni magukat valaki mellett? Ha egy érintett bővebben is ki tudná nekem ezt fejteni, jó lenne. Esetleg konkrét példával is, mert mind mások vagyunk. A válaszokat előre is köszönöm.
Olyat is kaptam, hogy ...Te túl tökéletes vagy..., ami már röhej kategória. Én kedvesnek-rendesnek, műveltnek tartom magam (egyes vélemények szerint jóképű is vagyok), ezeken túl igényes, humoros, persze ez ugyanúgy szubjektív, minthogy melyik nőnek ki számít ellenállhatatlannak. Azt elfogadom, hogy mindenkinek más számít jóképűnek - ez ugyanúgy szubjektív, mint a humor és igényesség esetében.
F.
