„Mire beletanultam, hogy hogyan működik ő, már máshogy kezdett viselkedni, kiszámíthatatlanul, gyakran kifordul magából” - Azt szokták mondani, hogy egy kapcsolat mindig csendben megy tönkre, és ez ebben az esetben majdnem így is van, ugyanis a beszédes és néma időszakok kétségbeejtően gyorsan váltják egymást.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ez az első olyan kapcsolatom, hogy inkább a személyisége miatt szerettem meg egy férfit, az fogott meg főleg. Én 27 éves vagyok, ő 39. Részemről a valódi szerelem közben jelentkezett. Jelenleg hullámzik ez a kapcsolat, és a leszálló ágaiban maximális türelmet tanúsítok, próbálom rendbe hozni, meghallgatni, már ha van kedve beszélni. Nem akartam elhinni, hogy ilyen is tud lenni, nekem új volt. Közvetlennek, beszédesnek ismertem meg, de már csak akkor beszédes, ha magáról beszél. És még ennek is örülök, mert legalább beszél.
Végül beletörődtem. Azon agyalok, mit kéne tennem? Egyszer megegyeztünk abban, hogy pár hétre elköltözöm tőle, ha ő nem ajánlja fel, akkor én tettem volna, mint végső megoldást. Amikor újra találkoztunk, gyomorgörcsöm lett, mikor megláttam, a szívem erősebben vert. Nekem ez egyértelmű volt, hogy még mindig mit érzek iránta. Ő is figyelmes volt. Aznap frenetikus volt az ágyban vele. Azért nehéz, mert nem romlott meg a viszonyunk a klasszikus értelemben, mégse tudom, mi ez vele és mi ez köztünk? És mit tehetek? Ha megcsalna, legalább az is egy válasz lenne nekem, de még ezt sem hiszem, nem abba az irányba állnak a dolgok. Végül megint visszasüppedt abba, hogy csak akkor szól hozzám, ha nagyon muszáj.
Az előző párjától van egy fia, aki elég problémás. Ez is lehet gond. Van, hogy neki kell vigyáznia rá. Pénzre is szüksége van, sokat dolgozik. Én sokat segítettem neki anyagilag, de már ez is lényegtelen. Mire beletanultam, hogy hogyan működik ő, már máshogy kezdett viselkedni, kiszámíthatatlanul, gyakran kifordul magából. Nem szereti a munkahelyét, viszont sokszor mondtam már neki, hogy váltson.
Mások azt mondják, tovább kéne lépnem, és most, és ne halasztgassam ezt. De egyrészt szeretem, másrészt úgy érezném, cserben hagyom őt. Nem tudom, mit tegyek. Félek egyedül maradni, az újrakezdéstől talán még jobban, megismerni, kiismerni és elfogadni új valakit. Az elhidegülés sem egyértelmű, mert érzem, hogy szeret, és működhetne, ha...
