„Már nem érzem azt, hogy várom, hogy találkozzunk, hogy lássam. De egy részem valahogy szeret vele lenni, egy másik meg megunta és kiábrándult” - Levélírónk a világért sem hajlandó beismerni, hogy csak szánalomból van együtt egy olyan pasival, aki egyre kergébb és a csaj barátait politikai agitációkkal hergeli.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mi öt hónapja vagyunk együtt, és ha szétmegyünk, akkor ez lesz az eddigi legrövidebb kapcsolatom. Hogy mi köt össze minket, azt nem tudom, mert főleg csak vitázunk. Mostanában politikai dolgokon kaptunk össze, és a barátaimat is oltogatja, ha együtt vagyunk és más állásponton vannak. Van, hogy az egész helyiség tőle hangos, és ahogy beszél, rezeg az egész asztal közben. Nagyon kínos vele. Na, meg ha iszik, akkor még súlyosabb az egész. A szakítás már mindig szóba kerül, aztán ha találkozunk, szépen megy minden tovább.
Eleinte sajnáltam, hogy esetleg fájni fog neki a szakítás – már mintegy tényleges szakítás - de most már nem annyira zavarna. Már nem érzem azt, hogy várom, hogy találkozzunk, hogy lássam. De egy részem valahogy szeret vele lenni, egy másik meg megunta és kiábrándult. A szex sem köt vele össze annyira, közepes vele, ha mondhatom így.
Tudom, ha szakítunk, akkor tőlem is eltávolodik, elég magának való, teljesen magára maradna. Tudom, hogy a barátai nagy része már eltávolodott tőle – vélhetően ezért az enyémeken vezeti le a felgyülemlett mondanivalóját. Mindig mondom neki, hogy barátokat nem így szerzünk. Nem érdekli. Barátaim közül páran már mondták, hogy „nem baj, ha a párodat útközben elhagyod”. Megértem őket. Azért mondhatják, mert ők is látják, hogy lecsengőben van.
Ha megváltozna, adnék esélyt, de erről még szó nincs. Most felvettünk egy olyan szokást, hogy minden találkozó előtt kínai büfébe akar menni, sőt, gyakran egyikben-másikban beszéljük meg a találkozót. Ezt kimozdulásnak nevezi.
Nagyon makacs is, meg szerintem úgy van vele, hogy itt vagyok neki én, aki mindig csak beszél a szakításról, de sosem tesz semmi, és ezt is elfogadta állandóra. Valahogy ezt akarom megtörni, de én sem vagyok az a nagyon határozott jellem. Most az sms-ben való szakításon gondolkodom, mint lehetőség, ...tudom, nem szép, de nem tudok jobbat.
