Rólam mintázták a magányos farkas szobrát

2018. május 08. 07:56 - csajokespasik

Levélírónk annak esélyét latolgatja, mennyi remény van arra, hogy talál majd egy olyan nőt, aki elég intelligens, nem akar gyereket, minimum 10 évvel fiatalabb, valamint nem elhasznált és van valamiféle lelke, amiért becsülni lehet. Továbbá nem zavarja, hogy semmilyen kapcsolaton belüli hatalmi játszmában nem partner, mert a hisztik végighallgatásának képességét már kinőtte.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Körülbelül ivarérett korom óta mindig kapcsolatban voltam pár évvel ezelőttig. Pár éve úgy döntöttem, hogy pihenek kicsit, és ez túl jól sikerült, mert nagyon nyugis és boldog nő nélkül minden. Nagyon sokszor próbálkoztam. Igazából pillanatok alatt mindig sikerül összejönnöm bármilyen helyzetben bármilyen nővel, akivel csak szerettem volna. Mégsem vagyok elégedett, mert egyszerűen belefáradtam. Valahol elveszett a legalapvetőbb képességem, hogy ragaszkodni tudjak egy nőhöz. Igazából elnézve a barátaim áldozatait, amiket a nőkért tettek, én soha nem tettem semmi hasonlót.

Viszont képtelen is volnék rá, mert beleragadtam a kényelmes és sikeres életembe, a családom és barátaim ragaszkodásába stb. A legtöbb barátnőmmel a kapcsolatom csak azért működött, mert ő jött, ő keresett, ő foglalkozott velem. Sokszor nem bírtam elviselni ezt a tapadást és elmenekültem. Egyetlen egy lány volt, akit sikerült teljes szívvel szeretnem, őt meg én akartam feleségül venni és elkergettem ezzel egy még nálam is magányosabb lelkű embert. Minden emberi kapcsolatom csak azért működik, mert hozzám ragaszkodnak. Mind a barátaim, mind a családom és szinte mindenki, aki körbevesz, valamiért nagyon ragaszkodik hozzám. Tőrödnek és foglalkoznak velem, keresnek, elhívnak, segítenek, jelzik a szeretetüket ezerféle módon stb.

Tehát az egész világom kvázi azon dolgozik, hogy nekem jó legyen. Én meg egy elcseszett ember vagyok, aki az élete nagy részében azon gondolkozott, hogy milyen jó volna remetének lenni egy lakatlan szigeten, mert nem tud mit kezdeni a sok emberrel akinek mind fontos. Néha azért gondolkozom azon, hogy jó volna egy olyan lányt találni, aki tudja tolerálni az egyedüllét szükségletemet. Nagyon jó ember vagyok, de rólam mintázták a magányos farkas szobrát. Ez már nem változik, ilyen vagyok. Mindig nagyon könnyen ismerkedtem. Általában teljesen ártatlanul, célok nélkül ténferegtem valamerre hétvégéken, és ha harminc percre nem figyeltem oda, azonnal felszedett valami nő. Én meg belementem mindig, hogy hátha jobb lesz, mint az azt megelőző próbálkozások. Eddigi tapasztalatom szerint esélyem sincs, hogy a mind mélyebben bennem gyökerező nyugalmat, boldogságot, békét, kedvességet, egyediséget feladjam egy nyomorult kényszer-szerelemért. Soha semmi átlagos nem volt bennem, nem is lesz, így vélhetőleg csak szenvedést okoznék bárkinek, akivel összekötném az életem. Illetve, ha szétnézek az ismeretségben, látva a házasságokat, elkap a félelem. Egyszer voltam már házas és azt a kilátástalanságot nem tudnám megint elviselni. A gyerekem imád és hozzá nekem is sikerül ragaszkodni. Viszont soha többet nem szeretnék még egy gyereket. Ez az egy pont elég egy életre.

Megbízható vagyok. Nincsenek falaim. Nem viselek álarcot. Nem vagyok érzéketlen vagy empátiahiányos. Egyszerűen csak sokszor szeretek egyedül lenni és nem szeretem, ha egy nő birtokolni szeretne, mint a sok millió kiszolgáltatott férfirabszolga egyikét.  Egyszerűen elfáradok az emberi közelségtől és olyankor bele kell vetnem magam az egyedüllétbe. Szeretettel gondolok a barátaimra, de feléjük sem tudok elég ragaszkodást nyújtani. Ismernek, tudják milyen vagyok. A barátságaim jól működnek, pedig a legtöbb már harminc éves. Egy férfi-nő kapcsolat viszont nagyon más.

Szóval mennyi is az esélye annak, hogy találjak egy olyan nőt, aki elég intelligens, nem akar gyereket, minimum 10 évvel fiatalabb, nem elhasznált és van valamiféle lelke amiért tudom majd becsülni? Továbbá nem zavarja, hogy semmilyen kapcsolaton belüli hatalmi játszmában nem vagyok partner, mert már kinőttem a hisztik végighallgatásának képességét. Továbbá, hogy ekkora igényem van az egyedüllétre?
Üdv:
Krisztián

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr2613899024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása