„A nők követeléseinek célja nem a szerzés, hanem inkább az elvesztés, hogy emelt fővel, mint csalódott fél távozhasson” – tartja Posztolónk, aki a szakítása után képtelen fegyelmezni elszabadult exét. A csaj minden alkalmat megragad, hogy beszóljon neki valami keményet. Meddig tűrje egy úriember a sorozatos megszégyenítést?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőmmel márciusban szétmentünk, viszont a baráti körünk maradt, ahova én is jövök, ő is eljár, de olyan gyerekes és óvodás beszólásokkal traktál, hogy „hát én biztos nem ülök mellé” - mondja, amikor megérkezik, direkt hogy halljam. Ellenséges, durva, piszkálódó: „ - Mi van, elég sz*rul nézel ki” és: „- Mit erőlködsz, most is egyedül jöttél”. Vagy: „ - A táskám melléd rakom, az a hely úgyis üres marad egy darabig” Pedig békében váltunk el egymástól, nem adtam rá okot, hogy így viselkedjen, akkor miért? Nagyon bántó és értelmetlen.
Egyszer úgy köszöntem egy lánynak ott, hogy „Kézcsókom” persze viccesen, erre az exem a számba tolja a mancsát, szinte orrba vágva, miközben azt sipákolja, hogy „Gyerünk, akkor nekem is csókolj kezet, lássam!”. Iszonyú közönséges volt. És ez már a többieknek is feltűnt. Ő a kapcsolatunk alatt kissé elhagyta magát, tehát én is vissza tudnék szólni neki, ha olyan lennék, én is le tudnék ereszkedni a primitív szintjére. És ha ezt így folytatja, sor is fog rá kerülni, mert én sem vagyok az, aki sokáig hagyja magát megalázni.
Ha a szerelem fellángol egy nő részéről, akkor minden más mellékes egy darabig, és csak akkor válik zavaró tényezővé számára, hogy nincs diplomád, vagy pl. estin érettségiztél, vagy nincs kocsi, nincs ez, meg nincs amaz, amikor a nő már kifelé tartana a kapcsolatból.
Rájöttem valamire. A nők követeléseinek célja nem a szerzés, hanem inkább az elvesztés, hogy emelt fővel, mint csalódott fél távozhasson.
Nem várom el, hogy maradjunk barátok, bőven elég lenne, ha simán csak levegőnek nézne. De ő nem, ő provokál. Hipotézisem szerint kevés voltam neki, mert mint köztudott, a nők ha egy izgalmas, oroszlánvadász pasi mellett vannak, akkor ők maguk is érdekesnek, fontosnak hiszik magukat, kell, aki felfedezi és megoldja őket. Komoly gondjai vannak saját magával. Nem véletlen, hogy ő is egyedül van még mindig.
Szóval miért ilyen és hogyan szerelhetném le? Vagy még nem tette túl magát valójában rajtam és így oldja a feszültségét?
