„Belevitték a füvezésbe, ő teljesen rászokott, és amikor olyan állapotban volt, azt hitte, nem látszik a képén” – a tegnapi téma folytatódik.
Egy párkapcsolatban sokat számítanak az értelmes, kiegyensúlyozott barátok is. A srácot az új haverjai rendszeresen beleviszik a züllésbe, ő pedig mindig megy, kérdés nélkül, a barátnő innentől másodlagos tényező.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
a hétfői levélhez szeretnék hozzászólni.
Hasonló helyzetben voltam, mint te, és jól látod, hogy jobb nem lesz. Nekem is sok időt vitt el az életemből a türelmesség. A gondot nálunk is, ahogy nálatok is, főleg a haverok generálták, akik állandóan vitték magukkal a barátomat, aki elég gyenge akaratú és befolyásolható volt. Bekerült egy új társaságba, ahol új barátai lettek. Innen indult a változása. Meg akart felelni nekik, így könnyű volt mindenbe belevinni, mindössze azt értem el, hogy soha többet ne hozza fel őket a lakásra. Eltűrtem a haverjait, de eddig a szintig.
Belevitték a füvezésbe, ő teljesen rászokott, és amikor olyan állapotban volt, azt hitte, nem látszik a képén. Ezekről beszámolt nekem őszintén, jó, de a probléma ettől nem lett megoldva. Komolynak indult pedig, már házasságról is beszéltünk előtte. Aztán elképzeltem, hogy az esküvőre természetesen hozza a cimboráit, akik szétbarmolják az egészet. Azt is elképzeltem, ha éppen a gyermekét szülöm, ő meg haverozik, ugyanez lesz, vagy simán lelép, ha zavarja a gyereksírás.
Egy fontos esemény előtt szólt, hogy egyedül megyek, mert őt a haverok hívják... Ott álltam felöltözve, kifizettem, amit ki kellett, ő meg elérhetetlen volt végig. Ezek után nyaralást sem mernék tervezni vele, nemhogy házasságot.
Nekem ez így nagyon bizonytalan volt. Aztán feltettem magamnak a kérdést:
miért is ragaszkodom hozzá?
Nem érdemes arra várni, hogy ráun majd egyszer erre, nem fog. Amíg a barátai beleviszik folyton, biztosan nem. Ellenállni nem akart. Más már lassan nem is érdekelte. Neki sokáig nem voltak közvetlen barátai, ez is közrejátszott. Jobban sajnáltam őt, mint az én helyzetemet. Én már nem voltam rá hatással. Nagyon sokat számítanak a párod értelmes, kiegyensúlyozott barátai. Ő előtte pedig odafigyelt magára és az életére, amit azután csinált, méltatlan volt hozzá. Hogy most mi van vele, nem tudom. Talán sikerült kikeverednie ebből, talán nem. Engem utána egyszer sem keresett és én sem őt. Lehet, megkönnyebbült, hogy már senki nem próbálja megjavítani az életét... Ő nem volt vezérürü, szimplán egy fejlődésben megrekedt kisfiú, aki a kimaradt bandázásokat próbálja behozni. Igen, ez egy masszív szenvedélybetegség, függőség, tök mindegy, mi a háttér oka, felnőtt, döntésképes ember, van rálátása az élethelyzetére, ...de valakin tényleg nem lehet segíteni, akárhogy próbálkozol, magadon segítesz, ha elhagyod, míg téged is le nem ránt. Egy jó páros tagjai összetartanak. A legrosszabb amit tehetsz, ha a helyzetet elfogadod és feladod. Ezen felül a kapcsolat akkor lenne még rosszabb, ha te is csatlakoznál az ivászatához, de ez, ahogy látom, nem áll fenn.
Remélem, hogy segítettem a döntésben.
