Amióta a csaj megneszelte, hogy a pasi többet is szeretne tőle, megváltozott. Ha megkérdezik, hogy telt a napja, már számonkérésnek veszi. Amikor Levélírónk a magányáról és az igényeiről beszél, burkoltan azt a reakciót kapja, hogy a lány nem járna vele, de szívesen ajánlana maga helyett mást. Miért van az, hogy néha egyértelmű jeleket hátat fordítás követ?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
nem rég rámírt egy hét évvel ezelőtti barátnőm, aki megcsalt, mellékesen, így lett vége. A kölcsönös tiszteletkörök után, és miután kiderült, mit akar, emlékeztettem erre a tényre. Azt mondta, jaj, az már elévült... Itt rögtön hozzátenném, hogy számomra ez olyan dolog, ami technikailag sosem évül el. Hiába kezdenénk tiszta lappal, nem sikerülne bíznom benne. És ahogy belegondoltam, már semmilyen szinten nem vonz.
Inkább másoknál próbálkozom. Amúgy zárkózott vagyok (lettem), olvastam valahol, hogy táncoktató klubokban lehet ismerkedni értelmesekkel, de az nem az én terepem.
Kevés lehetőségem van baráti társaságon belül ismerkedni, mivelhogy már nincs. Volt egy baráti társaság régebben, ahova olyan alakok is bekerültek később, akiket nem kedveltem, rámenős, buta hangemberek, bunkók, akik büszkék a bűnözői életvitelükre, vagy a semmittevésükre, nekem is beszóltak párszor, és így onnan hamar kiszakadtam.
Szóval, ismerkedek. Van egy ex-kolléganő, akivel sokat találkozom, én vettem fel vele a kapcsolatot, akkor jó ötletnek tűnt. Ha nincs jó hangulatom, azt kevés nő tolerálja, szóvá teszik. Kérdik, hogy mi a baj, de ha elmesélem, az a baj, ha nem, akkor magamnak való vagyok. Ő ha lelép valahova, nem zavar, hiszen nem vagyunk együtt, de gyakran megyünk helyekre kettesben is. Volt, hogy nem érezte biztonságban magát egy környéken és este érte mentem. Engem hívott. Egyelőre nem érzem azt, hogy ő lenne életem nője, de belemennék egy darabig, ...ő sok mindent elnéz nekem, enyhe pocakosan is elfogad.
Amióta megneszelte, hogy többet is szeretnék tőle, megváltozott. Ha megkérdezem, hogy telt a napja, már számonkérésnek veszi. Amikor a magányomról és az igényemről beszélünk, a válaszainak összesített értelme az, hogy nem járna velem, de ajánlana mást. Miért van az, hogy néha egyértelműen éreztem a biztató jeleket, aztán meg hátat fordít? Bizonyos dolgokra jó vagyok neki, bizonyosakat meg nem tud velem elképzelni.
