„Aztán a rossz pillanatokban, amikor már nem beszéltek, de még fogjátok egymás kezét, egyszer csak beléd villan a felismerés; itt valami nincs rendben” - és te nem mered megkérdezni, hogy mi a baj, mert ismered a választ: semmi. Pedig nagyon is nagy a baj.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Dady Saga 6. (ott legmélyen egy kisgyermek retteg)
A talpraesett csinos nő írja az üzenetet kint, az orvosi rendelő bejárata előtt, miszerint ő most embervért fog inni, mert az orvos asszisztensnője egy bunkó, az orvos meg egy paraszt, mindazok után, hogy kicsit összehúzva magát ült az orvos mellett a székben, amíg az írta a papírokat. Aztán felhívott pár embert és közölte, milyen vendetta lesz. Majd másnap elment az orvosi bizottság elé, végigvárta a rövid három órát csendben…
Ülünk a kocsiban, és ő minden faluban keresi a kisgólyákat, majd mikor megérkezünk, azonnal játszani kezd Pimpával a kutyával, megsimogatja a kecskéket, és jól láthatóan boldog. Tiszavirágzáskor is ámulattal áll a Tisza partján, és hálás szemmel néz rád, hogy elhoztad, hogy megnézhette.
Mindennek szívből tud örülni, és szívből tud abban a pillanatban szeretni mindent, ami kölyök, vagy éppen egy kis embergyerek. Megsiratja kicsit az elütött macskát az úton, enni ad a kóbor kutyának.
A negyven fős társaság háziasszonya, mosogatólánya, hangulatfelelőse, miközben magában listát készít a rosszakról, akiket majd valamiért utálni kell. De bájos mosollyal koccint velük és megígéri; Jövőre veletek ugyanitt.
Ezek a nagyon szerethető pillanatok, amik sokszor, nagyon sokszor felülírják, hogy jobban is figyeld meg a társad. Aztán a rossz pillanatokban, amikor már nem beszéltek, de még fogjátok egymás kezét, egyszer csak beléd villan a felismerés; itt valami nincs rendben. Ott akkor látod, hogy nincs sehol a magabiztosság, az ember, gyermek és állatszeretet, csak valami csendes félelem ül ki az arcára. És te nem mered megkérdezni, hogy mi a baj, mert ismered a választ. Semmi. Pedig nagyon is nagy volt a baj. Ott akkor érezte meg belül az a kisgyerek, hogy elrontotta ezt a játékot, és retteg, hogy majd kiderül. Retteg, hogy csalt, retteg, hogy veszteni fog, mint oly sokszor az életben. És belemenekül a Facebook-idézetek önpusztító világába ahelyett, hogy jól pofán vágna, és helyre tenné, amit ott akkor még helyre lehetett volna tenni. Még ha annak nagy ára is lett volna. De a gyermekek nem is tudják valójában, hogy minek mi az ára. Ők csak ösztönösen érzik, hogy ha nem tudnak ügyesen kibújni a dologból, akkor egyedül kell majd állniuk a sarokban, a fal felé fordulva.
Ő pedig ez ellen mindig lázadt. Valójában állandóan és folyamatosan lázad. Ha nincs miért, akkor is keres rá okot. A szép pillanatokban is képes fellázadni, mert talán túl szépek azok a pillanatok. A jóban is megtalálja a kevésbé jót.
De mindezek mellett végtelen kitartó is. Bármennyire is lázadt, bármennyire is rettegett, hogy elront valamit és egyedül marad, kitartóan építette azt, amit ő elképzelt. Kár, hogy a benne élő gyermek nem értette meg, építkezni csak alapokra lehet.
És kár, hogy a benne élő gyermek egy ponton túl bosszút forralt, apró csínytevésnek indult, mára dráma lett belőle. És a kisgyermek most nem érti, hogy miért is baj, ha rosszkor rossz időben elkövet egy csínyt, nem érti, miért kezdik a sarokba állítani, és miért kell a fal felé fordulnia. És mert éppen most egyedül is van, még lázadnia sincs miért, nincs kinek, hiszen senki nem fogja sem megsajnálni, sem megvigasztalni. Így csak áll a sarokban. És retteg, hogy soha többé ilyen rossz csínyt ne kövessen el.
(folytatás pénteken)
