„A női megtartották őt abban a hitben, hogy szuper pasi, bármit megtehet, ő meg megtanulta már az eljárást ilyenkor” – a jóképű lovag korábban visszautasította az odaköltözést, ám most sürgetőnek érzi a dolgot. Minél hamarabb be akar költözni, mintha menekülne valahonnan. Aztán tesz egy nem túl ízléses ajánlatot is.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Se kort, se neveket nem fogok írni, még így is abban bízom, hogy az illető nem ismer magára.
Van egy férfi, akivel úgy ahogy két éve együtt vagyok. Amikor megismertem, még volt barátnője, akit állítólag azóta miattam már elhagyott. Hogy ebben miért kételkedem, remélem mindjárt világos lesz. Nem lakik nálam, és heti kétszer találkozunk kb..
Az még hozzá tartozik a dologhoz, hogy jelentős korkülönbség van köztünk, az ő javára. Tartottunk már szüneteket, de ezek egy-kettő hét voltak. Felajánlottam neki, hogy költözzön hozzám, még régebben. Visszautasította. Azonban, úgy pár hete magától vetette fel, hogy na most hozzám költözne.
Úgy érzi, eljött az idő. Mindezt hirtelen és sürgetően, sőt, akkor rögtön hozzá is tette, hogy akkor mikor is hozhatná át a cuccait. Nekem olyan benyomásom volt, mintha valahonnan sürgősen távozni kényszerülne, és létfontosságú, hogy éljen a korábbi ajánlatommal most.
Ez még hagyján, de volt egy beszélgetésünk, és azt mondta, erősen körülírva, de a lényegen ez nem változtatott, hogy őt nem zavarja, ha eltartott lesz. Mert munkája nincsen, nem tudom, mióta. Kiemelte, hogy cserébe én sem járok rosszul. Mintha eddig nem lett volna köztünk semmi. Amikor ez így ki lett mondva, tudatosult bennem, hogy milyen viszonyban is állunk, és az egész mehetne a kukába.
Korábban nekem úgy tűnt, hogy ő csak azt akarja, hogy foglalkozzon vele valaki, sőt, minél többen. Hallgassák meg. A hibáin változtatni nem akar, semmiért sem vállalt felelősséget. Aztán amikor a gáláns ajánlatát tétovázással fogadtam, és látta rajtam, hogy annyira nem szorulok rá, jött a nagy vallomás, hogy ő nem bír nélkülem élni... De változni nem fog, eddig is mindig én voltam a hibás, és még akkor is az leszek, ha ilyen könnyen elengedem. Lehet, hogy mégsem ismerem őt annyira (vagy ellenkezőleg: épp eléggé).
A női megtartották őt abban a hitben, hogy szuper pasi, bármit megtehet, ő meg megtanulta már az eljárást ilyenkor. És valóban, ő elég jó pasi, ez igaz, de én már túl vagyok azon a koron, hogy jaj, belehalok, ha elhagy, az ajánlata után meg még inkább kiábrándultam... és abban sem hiszek, hogy inkább legyek egy kihasználáson alapuló, „üzleti” kapcsolatban, de vele. Sok minden átértékelődött bennem. Persze fáj, és nem vagyok túl jól emiatt, de annak ellenére, hogy a cuccai zöme már nálam helyezkedik el, nyitott lennék egy új életre is - nélküle. Szerintetek kezdjek most továbblépni, vagy ez csak átmeneti és vissza fogok esni?
