„A legjobb barátnőmmel beszéltem ki ezeket, hogyan érzek, ilyesmi, és persze azt mondta, hogy költözzek el, de előtte vágjam szét a ruháit ollóval” – a pasi bevallja, hogy szemet vetett egy másik nőre, majd utána úgy tesz, mintha misem történt volna. Nem lép le, és a barátnőt se rakja ki, inkább csak várakozik és badarságokat beszél.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Lassan kettő éve vagyunk együtt a párommal. Ő azzal állt elő nem rég, hogy szeret meg minden, de közben akaratlanul is máshoz vonzódik. Az nem kifejezés, hogy ledöbbentem. Leginkább az a természetes hang borított ki, ahogy ezt közölte. De ezután mégsem tett lépéseket, pedig hetek teltek el, nem költözött el, azt se mondta, hogy én szedjem a sátorfámat, semmi. Nem sejtem, mik a tervei. Én a sokktól akkor nem tudtam erről vele beszélni, reggel elmegyek munkába, este hazajövök és nem beszélek vele, de már külön alszunk.
A legborzasztóbb, hogy ő úgy csinál, mintha ez a vallomás el sem hangzott volna tőle, viccelődik, próbál csevegni és nem érti, miért vagyok passzív. Váltottam akkor másnap vele pár messenger üzenetet napközben, hátha írásban jobban kifejti, mit akar ezek után. És kiderült, hogy van egy nő, akivel állítólag még semmi nem volt, de nem tudja kikerülni, hogy legyen egyszer, ahogy kivettem, nem szándékozna ellenállni, gondolom, egyelőre csak tervez, a kettő nem zárja ki egymást.
Eszembe se jutott, hogy ilyen patthelyzetbe kerülhetek egyszer. Nekem úgy tűnik, tőlem várja a döntést. A legjobb barátnőmmel beszéltem ki ezeket, hogyan érzek, ilyesmi, és persze azt mondta, hogy költözzek el, de előtte vágjam szét a ruháit ollóval. Ilyet nem teszek, mert nem gyűlölöm emiatt, csak nem értem.
Egy másik fórumon már rövidebben megírtam ezt, és valaki azt fűzte hozzá, megérdemeltem, hogy így járjak. De nem értem, miért is? Mit vétettem? Én szeretem őt, és ha azt mondaná, lezárta magában a másikat, akkor elfogadnám. Kérdeztem tőle, hogy mi lesz, ha a másik nő pár alkalom után dobja? Azt felelte, hogy akkor már inkább velem marad. Nekem az „akkor már inkább” -szerkezettel van bajom...
Nem boldogtalan és az ágyban sem éreztem, hogy ne kívánt volna. Nem voltak előjelek, se problémáink. De ha túl sokat kérdezek most, azt mondja, ne idegesítsem, ha nem faggatom, azzal vádol, nem érdekel az egész és lemondtam róla. Igen, ez önellentmondás, de tőle nem áll messze az ilyesmi: ő mondta egyszer nekem egy bódult pillanatában, hogy őt saját magától kéne megvédeni. És valahogy azt is érzem, hogyha lelépnék, 1 hónapon belül jelentkezne. Nem hiszem, hogy a másik őt sokáig elviselné. Én a hibáival együtt szeretem. De persze van egy határ, amitől számítva már feladom én is
