„A személyes találkozón is sok minden eldől, de ha azt tapasztalom, hogy a második randin már erősen érezteti, mit kéne most csinálnunk már, akkor megint az van, hogy nem egymást keressük” - Posztolónk nem prűd, csak nehezen viseli a tolakodást, a bunkóságot és az előítéleteket. Első randin nincs se fogdosás, se tapogatás, és neki már fárasztó, hogy erre külön fel kell hívnia a delikvensek figyelmét.
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
női oldalról szeretném egy kicsit megvilágítani az itt sokat boncolgatott hozzáállást, már ami a netes ismerkedésre vonatkozik. Ez azért fontos, mert mindkét nem nyilván csak a saját szemszögéből látja a helyzetet, és a tapasztalataik tükrében, így akik azt állítják, hogy a nőknek sokkal könnyebb az ismerkedés, mert csak kirakja magát és válogat, meg elhajtja a selejteket, azok felületesen látják, nyilván pár csalódás után.
Sokan csak annyit fognak fel az egészből, hogy milyen könnyű a nőknek, rengeteg levelet kapnak, de azt már nem tudja, hogy ötven levélből 25 a „sunáználak" kategória és hasonló színvonal, öt levélben egyéjszakást keresnek, a maradék meg azoktól jön, akik mindenért a nőket hibáztatják, tök mindegy, mit válaszolsz, nem lesz megfelelő számukra.
Szóval ebből a szép nagy halomból legfeljebb 1-2 értékelhető levél marad. Tehát mennyiségileg valóban sok, de felhasználhatóság szempontjából már máshogy nézzük. Elismerem, hogy vannak felszínes és flegma „sporthorgász” nők, akik csak a halat fárasztják és nincs is komolyabb tervük, vagy várják a tökéletest, de őket már eleget osztották itt, és többnyire igazatok is van velük kapcsolatban.
Én is kaptam mocskolódó leveleket, hiába kezeltem tisztelettel és a neki megfelelő nyíltsággal őket már az elejétől fogva, de volt, hogy a sokadik ilyenre már nem is válaszoltam semmit. Valakiből például az váltott ki némi indulatot, hogy leírtam: szeretek verseket írni, kirándulni és rajzolgatni, szeretem a ruhákat, parfümöket, fűszereket...Erre azt írja, hogy álmodozzak csak, biztos a lóvésokra hajtok és melyik testrészét rajzolhatnám le,... hercegnősködök, ismeri a fajtámat. Szóval őket csak úgy lehet kezelni, ha ignorálom.
Volt, hogy kedvesen írtam egy illetőre, mert megtetszett valami az adatlapján, ami akár közös pont is lehetett volna, ha komolyan gondolja. Erre kiderült, hogy depressziós, a fogalmazásmódja nem tükrözte a bemutatkozóján szereplő stílust, mintha nem is hozzá tartozott volna, ez nagyon szembetűnő volt. A második levélben olyan lehordást kaptam, mintha az összes hozzátartozóját egy bővített mondatban ócsároltam volna. ...Mert őt úgysem érti meg senki, rohadt a világ, és különben is, valószínűleg én is „olyan” vagyok. Nem részletezte, mit ért ez alatt. Voltak már netes ismeretségből nagyon jól működő baráti és párkapcsolati helyzeteim is, én ebben hiszek, csak egy idő után belefáradok én is a nehezen kezelhető alakokba. Végül is van egy réteg, akiknek mindegy, mit írok, már elkönyvelték hazugságnak, zsigerből meg van a véleményük a nőkről. De azért ismerkednek. Csak miben reménykednek?
Aztán van olyan is, hogy nem küld magáról fotót, de elvárja, hogy én küldjek, sőt, ha van, lehetőleg minél kevesebb ruhában, azt tudná értékelni. Ha erre nemet mondok, és kicsit kioktatni merészelem, persze, hogy én leszek a felszínes, önző, beképzelt p....a. Tehát, ha arról panaszkodik valaki, hogy válaszra sincs méltatva, annak talán oka lehet.
Néha már annyi is elég, ha megmondom, komoly kapcsolatban gondolkodom, erre már sokan alapból kihátrálnak, főleg azok, akik a komoly társkereső oldalt összekeverik a különböző alkalmazásokkal, ahol 45 másodperc alatt leszervezhetsz egy röpke menetet valakivel.
A személyes találkozón is sok minden eldől, de ha azt tapasztalom, hogy a második randin már erősen érezteti, mit kéne most csinálnunk már, akkor megint az van, hogy nem egymást keressük. Nem vagyok prűd, de mindig is úgy voltam vele, hogy első / második randin nincs se fogdosás, se tapogatás. Nekem fárasztó, hogy ezzel sok férfi nincs tisztában, és van, hogy nagyon udvariatlanok, enyhén szólva. Képtelenek megérteni, illetve, nem hiszik el, hogy nem mindenki arra vágyik, és olyan tempóban, amire ők.
