„Nem úgy néz ki, hogy ő a könnyű esetek közé tartozna. De hogy jót is mondjak róla: szorult helyzetben lehet rá számítani” - Az úr korábban még az ideális, teljes értékű férfi benyomását keltette, de Levélírónk minél jobban megismeri, annál határozottabban ábrándul ki belőle. Úgy véli, hiányzik neki egy feleség-féle az életéből, de abban már most biztos, hogy nem ő kívánja betölteni nála ezt a szerepet.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Van egy érdekes tendencia az életemben:
ha nekem tetszik egy férfi, rövidesen kiderül róla, hogy zűrös, vagy foglalt,
ha valakinek én jövök be, az vagy munkahelyi, de még ha hasonló karakter is velem, nekem kell nemet mondanom. A munkahelyi ismerkedés adja magát, mert az ember általában itt tölti a legtöbb idejét, ha sokat együtt vagyunk valakivel, nagy a kísértés, de nem éri meg.
Nekem kevés ember szimpatikus elsőre, ehhez nekem is megszokás, meg idő kell, de ha véletlenül úgy alakul, hogy rögtön bejön, egy idő után mindig kiderül valami.
Egyik úrral fél évig jártunk. Nagyon lassan zárta le az előző kapcsolatát, lassanként haladtunk. Majd megjelent az ex, ő meg szépen visszaköltözött hozzá. Nem tudom, miket ígért neki.
Lassan megismerem a másikat, kialakul egy képem róla, abból, amit hajlandó feltárni magából, majd amilyen lassan bontakozott ki, olyan gyorsan jön a valóság: jelenleg egy olyan férfival „barátkozom” aki korábban - amíg még nem volt köztünk semmi - az ideális, teljes értékű férfi benyomását keltette bennem. Pár hónap után viszont a beszélgetéseink semmi másból nem állnak, csak abból, hogy ő panaszkodik, én meg hallgatom.
Mire panaszkodik? Kb. mindenre. Egyszer közel fél óráig beszélt arról, hogy milyen nehéz jó férfikabátot beszerezni, mert hol ez a baj, hol az, a szövetkabátot az első tisztítóba kerülés után kinyúlva kapja vissza és akkor derül ki, hogy gagyit vett... meg mit tudom én, miről még.
Felhív telefonon: "Elmenjek ma este egy haverommal xy helyre?"
- Tégy belátásod szerint - felelem. Minek hívott fel ezzel? És hasonló esetekből nincs hiány. El kéne neki egy feleség-féle az életében, azt látom, de nem én leszek az.
(Hova tűntek a harminc feletti normális, önálló férfiak??)
Tehát nem úgy néz ki, hogy ő a könnyű esetek közé tartozna. De hogy jót is mondjak róla: szorult helyzetben lehet rá számítani, nagyon készséges, és ahhoz képest, hogy még nem sok történt köztünk, karácsonyra is meglepett. És hogy most mihez kezdek vele, még nem tudom, de időt mindenképp hagynék neki. Érdemes szintet lépni vele így? Lehet esély arra, hogy ez nem állandó nála ?
