Posztolónknak nem tetszik, hogy a volt nője, immár egy új kannal az oldalán, nem képes végleg túllépni rajta. Elege van abból, hogy az ismerősök előtt neki kell magyarázkodnia és mentegetőznie, ha a csajnak elszabadul a mesélőkéje.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Úgy 7 hónapja vagyunk külön a barátnőmmel, ő lépett le egy másik csávóval. Meglepetésként ért, hirtelen jelentette be, hogy mióta kavart vele, azt nem tudom. Ez a része már nem is számít. Ami számít, az az, amik most történnek. Nem laposodott el a kapcsolatunk, nem voltak előzmények, legalábbis az én szemszögemből. Mindig rendesen bántam vele, viszont mióta elhagyott, mégis én vagyok a legfőbb témája. Mások előtt szid, ócsárol, kibeszél, hülyeségeket sztorizik a közös életünkből, néha intim részleteket is. Csak miért folytatja ellenem ezt a hadjáratot?
Viszont, ha találkozunk, vagy valamiért feljön hozzám, akkor mosolygós, kedves, egy tünemény, úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, vagy mintha nem tudná, hogy tudom, miket pofázik rólam, mert bizony sok visszajutott hozzám, gyakran kérdések formájában. Aztán feljön, panaszkodik, hogy épp megfázott, érdeklődik felőlem. Nem tudom elfogadni ezt a kettősséget. Szerintetek mi a célja ezzel? Magát akarja védeni? Kitől? És mivel érdemeltem ki ezt?
Én nem beszélek róla senkivel. Ha meg találkozni akar, képes vagyok az összes aznapi programomat félretenni azért, hogy 5 percre ütközhessen velem. Van, hogy csak beszélgetünk. Ő tőlem jóval távolabb lakik, az én alkalmazkodásomon és előzékenységemen múlik. Van, hogy megölel búcsúzáskor, ha számon kérem, hogy kibeszél a hátam mögött ok nélkül, azt mondja, csak sztorizik és ne vegyem komolyan, hiszen ismerem... igen, ismerem, csak erről az oldaláról nem. Azzal nem lesz előbbre, ha velem így bánik. Én nem érzem ártalmatlan semmiségnek, s próbálom neki alkalomadtán jelezni ezt, de azon kívül, hogy kicsit megsértődik, utána minden ment a régi kerékvágásban.
