„Kedvelem őt, mert őszinte, nem érdekli, hogy jól keresek-e, s milyen színvonalon élek, az sem érdekelné, ha turkálóból öltözködnék” - A régi nagy kérdés újra terítéken: megváltozhat e egy érett felnőtt párkapcsolati hozzáállása valaki miatt? Levélírónk ebben reménykedik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Van egy nő, harmincas, akivel próbálok dűlőre jutni... de nem egyszerű a helyzet. Én 25 vagyok. Valami megfogott benne, és már többször találkoztunk, eleinte ő hívogatott. Ő elég panaszkodós, de legalább szórakoztató módon teszi, nem lefárasztóan...(tegyük hozzá, régen is volt panaszkodás, csak nem volt még internet, ahova a nők kiteregethették volna). Ami zavar, hogy amint magáról mesél, mindig az a vége, hogy magát hibáztatja, amiért nem bírja elképzelni az életét senkivel. És ezen mindig megütközöm. Akkor mit akar tőlem? Azt mondja, hogy tudja, lelkileg van a defekt nála, sok minden kimaradt az életéből, és sok olyat is megélt, amit szívesen kihagyott volna.
És ő nem szívesen társkeresőzik emiatt, mert amint ezt a másik megtudja, lelép – és nem is okolható emiatt, ha mást keres. Esetében nem csak arról van szó, hogy együtt élni, azaz egy fedél alatt nem tud, hanem a tartós kapcsolatokból is mindig menekül, nem tud megmaradni benne. Ha ezt így elmondja, akkor szerintem az már félig gyógyulás, hiszen látja a problémáját... így nem reménytelen.
Komoly kapcsolata még nemigen volt (bár mi számít annak?) és ezt nem értem: azt mondja, nem tud együtt élni tartósan senkivel, DE mégis gyűlöli a magányt... Ez ellentmondás, akárhogyan is nézem.
A volt párjával harmadszorra futottak neki az újrakezdésnek, de nem ment. Azt mondta, úgy érezte, hogy mellette elbutul és lelassul, mert más vérmérsékletűek voltak: ő inkább egy kiszámíthatatlan életművész, a párja meg elmarta előle a pasibarátokat is - ami neki fontos - és amikor megpróbált ő hozzá idomulni, akkor kezdte el rosszul érezni magát ebben. Ezt követően kellett egy kis idő, míg újra a régi önmaga lett. Szóval, ezek az infók és keresem az összefüggéseket.
Kedvelem őt, mert őszinte, nem érdekli, hogy jól keresek-e, s milyen színvonalon élek, az sem érdekelné, ha turkálóból öltözködnék, nagyon más, mint a mai átlag nők, akiknek irreálisan megnőttek az igényeik (tisztelet a kivételnek) ő nem vár el semmit, de szeretnék vele egyről a kettőre jutni, tart ameddig tart. Ki tudja, lehet mellettem meg akar majd változni, és talán sikerülni is fog neki.
