„Volt olyan barátnőm, akinek mindene megvolt, gazdag családból származott, és nem zavart. Őt egy idő után igen” - Posztolónknál nem feltétel, hogy a nőnek van-e diplomája, vagy stabil munkahelye, kirívó lakása, érdekes barátai: amit a saját erejéből ért el, már kielégítő. A testes nők viszont tiltólistára kerültek nála.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözletem,
Megnyerő, megértő, és átlagos pasi társat keres... Kit is? Egy átlagos nőt. Mások olyan magasra teszik az igényeik mércéjét, amin már én is nevetek. Mutatnak az utcán egy-egy nőt egymásnak, majd: „- Mi?? Maradjál már, hogy néz ki??” - nincs ez, nincs az, kicsi vagy nagy x testrésze... Savanyú a szőlő... Az átlagosság alatt nem csak a külsőt értem és nem feltétlenül a személyiséget, vagy társadalmi helyzetet, inkább szempontok összességét. Ragadjon meg benne az a bizonyos rejtélyes plusz. Normális legyen. De mi a normális? Ez egy további írás lenne részemről, ha kedvem lesz, majd létrehozom.
Továbbá, nekem egyáltalán nem feltétel, hogy a nőnek van-e diplomája, vagy stabil munkahelye, kirívó lakása, érdekes barátai: amit a saját erejéből ért el, már kielégítő. A jól kereső munkahelyen általában az a baj, hogy sokat is kell ott tartózkodni és hazavinni a melót, alapból kevesebb szabadideje van, és inkább boldogtalan. Még akkor is, ha a munkáját szereti, a magánélete nem fog ettől jobban alakulni, mert más alapokat igényel.
Húsz éves korom alatt nem mertem a lányokkal szóba állni, 20-25 között már bátrabban próbálkoztam, de akivel jó is volt, azok átlagosak voltak. Azért keresem mindig őket. Aki nincs elszállva magától. Mert aki el van, magával sincs kibékülve, így a párjával is örökké elégedetlen és kiszipolyozó lesz.
25 felett találtam meg igazi önmagam, bátrabb lettem, de egyre kevésbé is érdekeltek a kihívó nők, s most, 30 évesen úgy érzem, jobban járok, és magamon segítek, ha egyedülálló, átlagos nőt szeretnék. Volt olyan barátnőm, akinek mindene megvolt, gazdag családból származott, és nem zavart. Őt egy idő után igen. Mindezek ellenére ma sem látom rajta, hogy boldog lenne, pedig már házas.
A testes (értsd: extrém túlsúlyos) nőknek bejövök általában, sokszor megtalálnak, de én sajnos nem látom őket nőiesnek, nekem nem jönnek be, így nem is adok esélyt nekik. És a lelki bajaik... egyik molettebb ismerősöm állandóan vásárol, mert másfél éve nincs senkije, azoknak pedig, amiket összevásárol, mindaddig örül, amíg újak, aztán szépen süllyed vissza a hétköznapok realitásába, meg a túlevésbe, esetenként még büszke is erre az életvitelre. A hasonló nekem már nem fér bele az átlagosba. Két pólus közé feszülnek általában az igényeink, de én maradnék a túlzásoktól mentes, elérhető nőknél.
T.
