„Mivel nem azzal a szándékkal találkoztunk, hogy lesz valami, nem tartottam fontosnak, fölösleges köröktől kíméltem meg őt is és magamat is” - Valentin napi posztunk egy érdekes kérdést feszeget: mennyire van helye egy párkapcsolatban a titkoknak? Mibe avatod be a párodat, és mibe nem?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello,
egy érdekes kérdést szeretnék bedobni a nagy közösbe. Szerintetek egy évek óta jól működő kapcsolatban mennyire van helye a titkoknak? Most el kell magyaráznom, hogy mire gondolok. Nem, nem arra, amire a többség, hogy félrelépés, mert kevés, vagy ellaposodott otthon a szexuális együttlét, stb.. Hanem arra, hogy mivel már kiismerted a párodat, tudod, ha ezt elmondanád neki, vita lesz. Fölösleges vita a semmin. Ez az el nem mondott dolog sok minden lehet, amit bizonyos okokból nem kötsz az orrára, mert nem érinti a kapcsolatotokat. Ez lehet bármi. De most a személyes példámból indulnék ki, hogy érdemi reakciókat kapjak.
Tehát: van egy régi nő ismerősöm, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást. Amúgy foglalt. Köztünk soha sem volt semmi. Jól néz ki, meg minden, de nem az én esetem. Egyszer-kétszer találkozott pár összeröffenésen a barátnőmmel, aki később megjegyezte, hogy biztos volt köztünk valami régebben. „Mert ez a lány olyan, látszik” Én meg bizonygattam, hogy nem volt, de nyilván 10 emberből 9 ugyanezt tette volna. Csak a szavaim vannak, kézzel fogható bizonyíték nincs, vagy egy halom olyan fotó, amin mindketten látszunk és nagyon-nagyon távol vagyunk egymástól : ) És féltékeny lett rá, szinte percről-percre. És most a napokban hívott ez a csaj, hogy találkozzunk, beszélgessünk, ahogy a jó barátok szoktak. Ez meg is történt, de nem számoltam be róla a páromnak, mert tudtam, mi várható. Mivel nem azzal a szándékkal találkoztunk, hogy lesz valami, nem tartottam fontosnak, fölösleges köröktől kíméltem meg őt is és magamat is. Nyilván akkor lennék bajban, ha ez később derül ki, mondjuk ismerős látott minket, így a fülébe jut, mert akkor a „nagy titok” kiderült, és nyilván, hogy nem jelentettem be, oka is volt a sunyításnak. Ez a fajta titkolózás vajon bűnnek számít? Apróság? Bizonyára sok szakítás indult ilyen kis apró hazugságokkal, de ha ellenkező neművel találkozol, az az elv már örökre így marad, hogy csak „azt” akarhatsz tőle? Ezt egyetlen féltékenykedő sem gondolhatja komolyan. Nekem az a lány jó barát, semmi több, és nem akarom elveszteni ilyen hülyeség miatt. És meg lehet bennem bízni.
Azt még megemlíteném, hogy a páromnak is van pasi barátja, és többször fogalmazott úgy előttem vele kapcsolatban, hogy ő olyan, mintha a férfi önmagát látná benne... Engem nem zavar. Arról sem beszélve, hogy az elején még gyakran tartotta a kapcsolatot a volt pasijával is, akivel már 2-3 éve szétmentek ! Tehát egy kis lojalitást elvárhatok mindezek tükrében: és ha nem kapok, magam oldom meg, döntök a saját morális nézeteim szerint. Ha nincs más út.
