Ha a kommunikáció teljesen csődöt mond, egy olyan kapcsolat is tönkre mehet, ami még el sem indult igazán, pedig egészen működőképes lehetne. Így járt Levélírónk is, aki már-már feleslegesnek érezte magát a másik életében, ám a végén kiderült, hogy a pasija is bizonytalan volt, ezért döcögött az egész.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sokáig kerestem, míg végre rátaláltam az igazira. A mostani párom mindent megtesz értem, házias, néha az én kezemből is kiveszi a tennivalót, mindenben támogat. De nagyon nehezen indult. Az is közrejátszott, hogy egymástól kétszáz km.-re laktunk, míg hozzá nem költöztem. Amíg nem éltünk együtt, bennem sok kétség volt, amit el tudtok képzelni, minden megfordult a fejemben, „nem is kellek neki igazán, csak időtöltés vagyok” stb. Úgy véltem, neki alapvetően nagyobb a szabadságigénye, találkozás a barátaival, nem nézni az órát közben, hogy meddig is lesz el, legalábbis a beszámolóiból ez jött le.
Én ragaszkodósabb és bújós vagyok, és kezdetben úgy éreztem, nehezére esik ezt tőlem elviselni. Mintha az is zavarná, hogy én csak beszélek arról, hogy a szabadidejének egy részét vele akarom tölteni. Nem akartam, hogy meneküljön előlem, néha, amikor kikísért a vasútállomásra, úgy éreztem, mintha megkönnyebbült volna. Utána napokig nem is írt. Ebben a szakaszban egyre kevesebb lett az önbizalmam. Ő sokat dolgozott, kevés szabadnappal, és mindig én jártam hozzá. Ő talán kétszer járt nálunk, és úgy tűnt, nem érzi jól magát, és menne haza. Folyamatosan ez zakatolt bennem. Elgondolkodtam, hogy talán hiba, hogy nagyon szeretem, mert ő nyilván nem ekkora mértékben viszonozza ezt irántam. Néha ő is írhatná azt, hogy hiányzom és várja a következő alkalmat. Mindig én mondtam ki ezeket. Egyszer kérdeztem, hogy miért tartózkodó velem, és mondta, hogy ő úgy érezte, én vagyok tartózkodó vele, mert én nem írok neki! Ha átöleltem, gyakran csak állt, vagy nagyon enyhén ölelt vissza. A kommunikáció csődje volt a helyzet. Végül tisztáztuk a dolgot, és amit ő hitt félre, azt én magyaráztam meg. A szexuális együttlétekkor viszont éreztem, hogy szeret, mert annyi érzelmet vitt bele, és olyankor nem nagyon lehet színlelni. Megértettem, hogy amit hiányosságának véltem, az a személyiségének egy oldala. Egyszerűen ilyen. Visszahúzódóbb, és az érzelmeit nem szívesen mutatja ki, pedig ott vannak. Ő majdnem ugyanazt hitte, amit én, hogy én vagyok az, aki sosem érezteti vele, hogy fontos és szerethető, ő is szeretett volna már valamilyen irányba mozdulni. Kiderült, hogy ő nem szokott hozzá ahhoz, hogy törődjenek vele és odafigyeljenek rá, ezért pár dolog nem úgy fejlődött ki nála, ahogy másoknál. Ezek gyermekkori meg kapcsolati traumák voltak.
Tavaly ősszel megtörtént az összeköltözés és már a babát is tervezzük. Tanulságként azt mondhatnám, hogy amit én gondoltam, az nem fedte a valóságot, annyi történt, hogy elbeszéltünk egymás mellett, majdnem mindent félreértettünk, nem tisztáztuk a helyzetet és ha nem beszéljük meg időben, rá is ment volna az egész.
V.
