A velünk született alapvető tulajdonságokon nem tudunk nagyon változtatni anélkül, hogy erőltetettnek ne hatna a gyakorlatban. Ha el is játszunk egy másik karaktert, azzal egy ideig át lehet ejteni a kiszemeltet, de aztán újra előbukkan majd a valódi arcunk. Hogyan pasizzon egy kórosan hétköznapi nő?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
Társkeresési problémákkal küzdő nő vagyok, 31 éves. Van egy jó barátnőm, akit amolyan példaképnek tekintek, szeretnék én is olyan lenni, mint ő. Csinos, de nem az a tipikusan „dögös nő”, mégis sokan kedvelik, színes egyéniség, a férfiakra komoly hatást gyakorol. Nem sminkeli túl magát, sok tekintetben ügyetlen, mégis sikeres a férfiaknál. Könnyebben barátkozik, mint én, ő tulajdonképpen bárkivel leáll: egyszer közösen mentünk valami Balaton melletti kis faluba és a bácsikával, akitől útba igazítást kértünk legalább fél órát diskurált. Én meg mindig távolságtartó vagyok, nagyon nehezen szólítok meg embereket.
Neki sok férfi barátja van, hozzám képest legalábbis. Ő olyan karakterű, hogy elsőre nem lenyűgöző, átlagosnak is mondhatnánk, mégis férfiak harcolnak a kegyeiért: állítása szerint, mióta „nagylány” soha nem volt egyedül, pár nélkül, egy hétig sem. És ilyenkor selejtesnek érzem magam mellette.
Egyáltalán nem feltűnő, nem modell alkat, mégis vonzza az embereket. Ő inkább karakteres, mindig kicsit rejtélyes, és van benne valami misztikus is, de semmit sem visz túlzásba, és talán ez teszi érdekessé, izgalmassá másoknak. És mondja azt valaki, hogy nincs sors, meg személyes varázs, amikor ő megáll a buszmegállóban, vagy akárhova beül egy kávéra, mindig van érdeklődő, vagy aki bámulja, vagy meg is szólítja. És ez nem is az a kategória, hogy X meg Y dologban nagyon rafinált és ügyes, hanem ezek csak úgy megtörténnek vele.
Nem tudom, ez tanulható-e, szerintem nem. Én nem tudom elképzelni, hogy az alapvető, adott személyiségemmel olyan ember érdeklődését felkeltsem, aki nekem bejönne. Szeretem a nyugalmat, a harmóniát, nem tudok „tüzes menyecske” lenni egy csapásra anélkül, hogy hülyét ne csinálnék magamból.
Ez a csaj azt tanácsolta – mivel nagyon feszültnek tűnök szerinte – hogy az ital adott helyzetben ellazítja, de a piát sem bírom, és ittasan nem hiszem, hogy bárkinél is sikereket érhetnék el. Nem is történik velem semmi olyan, amit érdekességként el tudnék mesélni valakinek.
Azt is megfigyeltem, mikor veti be a titokzatos, a vagány, a segítségre szoruló, vagy épp a cuki pózait, tudja, mikor és hogyan kell. Ha valaki alapvetően nem színes és izgalmas, megtanulhatja? Vagy pótolni ezeket valamivel?
Kedvelik a férfiak, szívesen barátkoznak vele, még abban az esetben is, ha egyértelműen vissza lettek utasítva. Én ezt sem tudom kiváltani a férfiakból, ő lazán kihúzza belőlük a védelmezőt, meg a gondoskodót, el tudja érni náluk azt is, hogy vegyék nagyon nagy megtiszteltetésnek a társaságát. Már a legelejétől tisztelik őt.
Én nem olyan szociális trükköket szeretnék megtanulni, hogy miként manipulálhatnék bárkit, hanem valami természetes módot, ami passzolna a személyiségemhez, „ami magától jön” anélkül, hogy görcsösen erőltetném. De kérdés, hogy létezik-e ilyen?
