„Mindig is alap dolog, hogy egy normális nő nem akarja magát azzal degradálni, hogy a párja pénzére hajt” – Mióta véget ért Posztolónk három éves kapcsolata az Igazival, számára feldolgozhatatlan a kitartó kudarcszéria. A hölgyek közt ugyan kevesen akadtak, akik finoman kifogásolták, hogy se nagy lakás, se jó kocsi, de volt rá példa.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
2017 közepén vége lett egy három éves kapcsolatomnak. Nagyon szerettem a lányt, biztos voltam benne, hogy ő a NagyŐ, egyenes, céltudatos, szép, kedves és még sorolhatnám... Nem csalt meg, és nem azért lett vége, mert talált jobbat és kedvezőbbet, hanem kulturáltan közölte, hogy részéről ennyi, kifújt, elfáradt a dolog. Mit tudok tenni? Kettőn múlik, így elbúcsúztunk egymástól. Egy darabig még követtem, majd töröltem az ismerősök közül, hogy segítsem az elfelejtését. Azóta hosszabb kapcsolatot nem tudtam építeni, pedig rajta voltam a témán. Az elutasítások mellett mindössze egy tartott hat hónapig, a többi kevesebb ideig, vagy addig sem. Volt, hogy az ágyig sem jutottunk el, csak találkoztunk.
És azóta egy konstans koppanássorozat az életem. Sok helyen és fórumon próbálkoztam, még munkahelyen és baráti összejöveteleken is. Nem szánalmasan, de kitartóan. Magától csak úgy semmi nem fog érkezni... Sőt, már olyat is csináltam, ami nem jellemző rám, hogy random odamentem valakihez. De a kudarcélmény azóta kísért. Sokszor csak azért csináltam, hogy a lelkiismeretem nyugodt legyen, hogy én mindent megtettem, nem a töketlenségen múlt.
A felhozatalban kevesen akadtak, akik finoman kifogásolták, hogy se nagy lakás, se jó kocsi, de volt rá példa, hogy halványan pedzegették. És akkor elmondom, hogy nekem mindig is alap dolog, hogy egy normális nő nem akarja magát azzal degradálni, hogy a párja pénzére hajt, nem akarhatja komolyan, hogy a párja tartsa el – egy komoly kapcsolatnál legalábbis – neki is jobb, ha nem így áll hozzá.
Ha valakit szeretünk és viszont szeretnek, vele szeretnénk élni, megosztani vele az életem, akkor az nem épülhet kihasználásra. Ha egy nő nem ilyen, az a szememben nagyon becsülendő tulajdonság. Képes vagyok őt támogatni, hogy fejlődjön és előre lépjen, mintsem elkönyvelni, hogy jó ez a kapcsolat így is. Volt már rá példa, hogy egyszer-kétszer kisegítettem valakit, de nem ért vele semmit, kajára, rezsire adtam pénzt, de műszaki cikkekre költötte.
Szóval, szerintetek ebből a sikertelenség szériából miként lehetne kilábalni?
