„Esetenként képes vagyok kilépni a szerepemből, de állandóan anyává, vagy nevelőnővé lenni nem akarok felette” - Mert jelenleg most így áll a helyzet. A pasi Xbox-függő és trehány lett, aki a barátnőjét hol bionaptárként, hol cselédnek használja.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Kíváncsi lennék, ki találkozott még hasonló helyzettel ?
Ő 37 éves, és kívülről nézve, a nők többsége szerint, nem egy álompasi, de nekem tökéletes és a legvonzóbb, mással nem is tudnék így együtt lenni. Persze, a teljes képhez belső és külső tulajdonságok együttesen járulnak hozzá. Sok mindent lehet személyiséggel kompenzálni, de mi a teendő, ha a párod elkezd a korához méltatlan szokásokat felvenni? Ezek nem zavaróak annyira, és a kapcsolatot sem veszélyeztetik, csak valahogy a plafonig szalad tőlük a szemöldököm és nézek egy nagyot.
Széthajigálja a cuccait és néha én szólok rá, hogy most már váltson pólót. Egy egész napot képes a haverjánál tölteni, ha beszerez egy új kütyüt. Csak az utóbbi egy évben lett Xbox-függő, olyankor meghipnotizálja a játék, akár le is szúrhatná valaki, nincs magánál.
Régebben, ha megbeszéltünk valamit, azt betartotta, időpontok, befizetések, szülői, baráti látogatások, ünnepek, ilyesmik,... most feledékeny. És ez már nyugtalanít. Akár csak az, ha nem szólok neki valami fontos dologban, ami pl. a munkahelyével kapcsolatos és nekem nem is kéne fejben tartanom, akkor képes elfelejteni. Ha meg én is elfelejtem, akkor lecsesz, hogy miért nem szóltam...
Ha el kell ugranom valahová és megkérem, hogy a kint száradó ruhákat hozza be, ha esik, elfelejti. Ha azt mondom, állítsa be csörgőre a tejóját, ami 10 percenként csippan neki egyet, arról beugrik majd, mire kell figyelni, akkor meg megsértődik, hogy ő nem hülye. Volt, hogy behozta inkább a nedves ruhákat, nehogy elfelejtse, még ha nem is esett...
Ha nem tud aludni, hajnali ötkor nekiáll valamivel zajongani, kalapálás, ilyesmi.
Sok időm és energiám megy el a legegyszerűbb dolgokra vele, de mindig abba ütközöm, hogy minden marad nála így. Pl. egy, azaz (1) tétel vásárlásának elfelejtése. Néha látom rajta, hogy nem érti az összefüggéseket, bele kell rágni mindent a szájába... Néha a saját otthonomban így nem érzem magam igazán otthon. Azért bízom a változásában, mert nem volt mindig ilyen, ezt hangsúlyoznám. Lehet, hogy belekényelmesedett a kapcsolatunkba.
Van, hogy nyűgös lesz, és nyafog, mint egy gyerek, hogy mit akar és mit nem...
Ezek mi miatt vannak? Én esetenként képes vagyok kilépni a szerepemből, de állandóan anyává, vagy nevelőnővé lenni nem akarok felette. Régóta vagyunk együtt, már nagyjából mindent tudunk egymásról, de ezek az új dolgai aggasztanak. Én nem alakultam át így az együtt töltött évek alatt.
Nem hidegültünk el, nem laposodott el a kapcsolatunk, hanem lett egy harmadik verzió. Lehet még itt fejleszteni ?
Amíg nem volt ő, a férfiak, akiket megismertem, szinte 2 kategóriába voltak sorolhatók:
- A túlságosan magabiztos, aki csak egy kis szórakozásra vágyik és nem érdekli a másik belülről, nem akarja megismerni, nem célja a megállapodás, sem a tartós kapcsolat.
- A bizonytalan, aki alig képes elhinni, hogy egy nő szóba áll vele, ezért felvesz egy pincsiszerű viselkedést, (és ha olyan nőhöz sodorja a végzet, ez alaposan ki is lesz használva).
A párom mindkét szakaszon átment, ezért nem tudom a mostanit belőni sehova. Ebben a korban még lehet előrefelé változni?
Nekem nincsenek extra elvárásaim felé, és ő bármit megtenne, hogy megtartson, és én is sok mindenre hajlandó lennék, csak nem szeretem a visszahúzó és hátráltató dolgok állandósulását, különösen akkor nem, ha a párom a kiváltója.