„Egyszer az asztalon hagytam a mobilomat, és mire visszajöttem, ő lazán nézegette. És amikor elvettem tőle, megint az lett, hogy kifakadt, hogy titkolok valamit” - Miután a pasihisztinek teret engednek, kevés nő tudja már Férfinak tekinteni a barátját, és ha mindez masszív féltékenységgel is párosul, elindult a visszaszámlálás...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Működhet-e egy kapcsolat így? Mindennap beszélünk, nem lakunk együtt, hétvégente taliztunk pár órára. Ez azonban az utóbbi időben néha rövidül, hol miattam, hol miatta. Azt mondja, mindig velem akar lenni, mindenhová jönni akar velem, még akkor is, ha tudja, csajos programon leszek. Ha ő mondja le, utána akkor is ő veszekszik velem, és faggat, hogy kivel, hol és mit csináltam. Múltkor egy buli után, engem is meglepve, azt hallgattam, mennyire kétségbe volt esve, hogy nem vettem fel a telefont. Mivel lehalkítottam. És ebből le is vonta a maga következtetéseit. Elmondta, hogy én jelentek neki mindent, hogy nem tehet róla, ha nem tudunk találkozni. Ja, ha nekem nem jó éppen, az meg neki elfogadhatatlan.
Azt mondja, szeretné még idén a kapcsolatunkat más, komolyabb szinten folytatni. Egyre nehezebben viseli el, ha nem tudja, épp mit csinálok. Megsértődik, mint egy nő – igen, bizonyos tekintetben benne elég sok nőies vonás van - ha valahová nem jöhet velem, ha nélküle csinálok valamit, azt egyre kevésbé tolerálja. Azt mondta, retteg attól, hogy elveszít. Ami teljesen alaptalan, mert mondtam neki is, hogy nem áll szándékomban váltani. Nincs okom rá. Bár ő egyre inkább ad rá.
Beszélek vele az érzéseimről, ő is nekem a saját érzéseiről, és ő azt vonta le, hogy nem mutatom ki felé az érdeklődésem... csak a vádak és vádak. Ha elmondom, hogy nyugodjon le, őt szeretem, és sok minden nem rajtam múlik: nem hiszi el. Alapvetően fél, hogy egyszer majd elveszít. És már minden találkozónk jobbára erről szól! És amikor ezt elkezdi, hogy ő áldozat ebben, tényleg nem tudom őt férfinak látni. Egyszer az asztalon hagytam a mobilomat, és mire visszajöttem, ő lazán nézegette. És amikor elvettem tőle, megint az lett, hogy kifakadt, hogy titkolok valamit, azért vettem el tőle. Nem azért, hanem mert az enyém, az intim szférám része, amúgy nincs benne semmi titok. Ezek a dolgai egyre súlyosbodnak, és nem tudom, mit tehetnék, ha a beszélgetések önmagukban már kevesek.