Nyugis nő pörgős pasival? Nem működik... Levélírónk nem vallja magát otthonülőnek, csak neki jóval kevesebb a mozgásigénye, míg exe napi szinten csapatta. Van, aki ezt elfogadja, és benne akar maradni egy ilyen kapcsolatban, de ha valaki már eljut arra a gondolatra, hogy jobb lenne ebből kikerülni, máris elkezdte a helyzetet tisztán látni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv! Mások okulására írom meg történetem. Én nyugodtabb vérmérsékletű nő vagyok, az exem sokkal mozgékonyabb, mindenféle tekintetben. Nem is tudom, miért választott engem. Egy évig jól megvoltunk, hogy mikor lépett félre először, nem tudhatom, mert nagyon rafináltan csinálta. Azt sem tudom, miben bíztam, talán abban, hogy mellettem majd lenyugszik és összehangolódunk valahogyan. De a szerelem néha teljesen lenullázza a józan gondolkodást. Aztán amikor kiderültek ezek, átértékeltem pár dolgot: az én tapasztalatom az, hogy egy introvertált nő nem passzol egy extrovertált férfihoz. Fordítva sem hiszem, hogy működne.
Egy befelé forduló, vagy kevésbé aktív, kevésbé ingerfüggő valaki aligha értheti meg és foghatja fel, milyen egy merőben más típusú embernek lenni, milyen lehet az ő ellentétének lenni. (Az ellentétek vonzzák egymást? Ez nem tudom milyen relációkban igaz)
Egy idő után totál hidegen hagyta, ha megvádoltam azzal, hogy félremegy. Már nem számítottam neki. Nem éltünk együtt, de sok időt töltöttem nála, vagy ő nálam. Tulajdonképpen nem is ő a hibás, hanem én, hogy benéztem. És bíztam valamiben. Elhittem a reményeket.
Voltak jelek, hogy más vérmérsékletű, mint én, pl. a lábfétise, meg az, hogy bármikor mozgósítható, hajnalban vagy este ugyanolyan aktív.
Nem vagyok otthonülő, de nekem jóval kevesebb kimozdulás is elég, ő meg napi szinten csapatja. Van, aki ezt elfogadja, és benne akar maradni egy biztos kapcsolatban, ami idővel sem fog kiteljesedni, inkább kiüresedik: fél otthagyni a biztosat, (ezáltal elszalaszt egy új és normálisabb lehetőséget). Mikor ki kéne lépni a kapcsolatból, elkezd teperni, hogy azonnal esküvő, gyerek stb., és 10 év múlva borítékolható a szociodráma. De ha már eljut valaki arra a gondolatra, hogy a kapcsolatból jobb lenne kilépni, akkor már megpróbált sok mindent.
Szerintetek létezik olyan, hogy két totálisan ellentétes ember harmonikusan képes együtt élni? Mi az a folyamat, aminek a siker érdekében mindenképp le kell mennie?