„Sajnos nem fogta fel, hogy nem az a megoldás, hogy ő hisz és erőltet valamit, majd a hallgatásával fojtogat, meg úgy érezze, neki bármit lehet” - a csaj türelmes volt a pasi számos húzása ellenére, végül az volt az utolsó csepp a pohárba, amikor a csávó kérvényezte a szünetet.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Három év után a párom javasolta, hogy tartsunk szünetet.
Költözzek el. ..
Majd szól, hogy mikor akar látni... - ezt így, ilyen nyers tárgyilagossággal közölte, én pedig dühömben azzal vágtam vissza, hogy megkapod a szünetet, jó hosszút, akkorát, h. sosem lesz vége.
Miért jutottunk ide? Egy idő után úgy kezdett viselkedni, mintha mindig neki lenne joga a sértődésre. Csak egy eset: megbeszéltük, hogy délután ünnepeljük a szülinapom. Külön kérte, várjam meg. Majd anélkül, hogy szólt volna, plusz 2 órát benn volt a munkahelyén, utána sem sepert hazafelé, elvitte egyik kollégáját valahova, így +másfél óra esett ki, utána meg összefutott valakivel, akivel estig elvolt.
Amikor megjött, már mindenki elment. Nem akart beszélni, azt hittem, szégyelli magát, de inkább úgy viselkedett, mintha nem történt volna semmi. Nem köszöntött fel. Elfelejtette volna az egészet? Van ilyen? Ilyen sztorik vannak még bőséggel: Nyáron vitáztunk, mert tudja, hogy nem szeretek strandra járni, nem azért mert nem vagyok megelégedve az alakommal, csak nem szeretem mutogatni magam. Erre azt mondta, strandfóbiás vagyok.
Mindezekre rá olyanokat mondott, hogy nem bírja tovább, nem tudja, mi lesz velünk, mintha én lennék az elsődleges probléma forrás. Lehet, hogy minden összejött neki, nem tudom, nem mond el sok mindent, időt kért. Hát megkapta.
Elhoztam akkor mindenemet, és úgy 1 hónapon át semmi hír felőle. Ééés a hallgatását azzal törte meg, hogy rám írt: „Találkozgatsz valakivel?” - na, hirtelen érdekelni kezdtem, ha ez a helyes kifejezés. Kár, hogy későn. Mikor együtt voltunk, még vártam, hogy végre észhez térjen és lássa, hogy elveszítjük ezzel egymást. Be is következett, de részemről már nincs vissza. Sok tervünk volt, most már mindnek fuccs. Sajnos nem fogta fel, hogy nem az a megoldás, hogy ő hisz és erőltet valamit, majd a hallgatásával fojtogat, meg úgy érezze, neki bármit lehet.
