Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nem korkülönbséges történet lesz, de az tény, hogy én a harmincas, ő meg a húszas éveiben jár. Fél éve vagyunk együtt és most kezdi el kérdezgetni, hány barátnőm volt előtte. Nem értem, miért, és miért most? Nem egyszer. Random visszatérő téma. Ha én jegyzem meg azt, hogy nem örültem, amikor utólag mesélte el, hogy egy olyan sráccal bulizott, aki többször is nyomult rá, akkor én vagyok a bizalmatlan. Csakhogy ő olyan lány, aki segítségre szorul, vagy ez nem is a jó kifejezés, inkább támogatásra, mert a „barátai” többnyire kihasználják, megalázzák, nagyon naiv.        

               Ő ezt nem veszi észre, sőt, még védi is őket. Ahelyett hogy kerülné őket, első szavukra ugrik. Ők ezzel meg vissza is élnek. Csak mesélte, mennyivel húzták már le, és ki mire hívatta meg magát vele (csávók!). Neki én vagyok az első komolyabb kapcsolata, ezért vagyok figyelmesebb és türelmesebb vele, igyekszem mindenben támaszának lenni. Próbálok neki gyakorlati tanácsokat adni, de csak egyetért, meg persze-persze, de sose azt csinálja. Az önbizalma nincs topon. Ha megemlítem neki, hogy megint úgy járt, mert folyton kiadja magát méltatlan embereknek, rájövök, hogy minden haverjának a nyűge fontosabb, mint én. Olyan, mintha ezzel az attitűddel valamiért öntudatlanul vezeklésben akarna élni. Tehetetlen vagyok és nekem nagyon rossz ezt látni, hiszen fontos számomra. De mit tehetnék, ha soha nem hallgat rám, csak helyesel?