„Amikor később elkezd diktálni vagy ilyesmi, érzem, hogy csak visszahúz, de valahol sajnos meg is szeretem őt” - Levélírónk sokáig csak agresszív és féltékenykedő pasikat fogott ki, így most az ellenkezőjét választotta, amivel viszont új problémák merültek fel.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
egy pár hónapos kapcsolatról van szó.
Én 25 vagyok, ő 29. Az eddigi hosszabb-rövidebb (vagy épp teljesen ki sem alakuló) kapcsolataimban azt figyeltem meg, hogy szinte vonzom a lelkileg sérült, agresszív, féltékenykedő férfiakat. Korábban nem vettem észre időben a jeleket – vagy nem akartam -, csak amikor kialakult a kötődés egy formája, azóta már gyakorlottabb vagyok ebben is. Azt gondoltam, ha ő rossz helyzetben van, nekem kell rajta segítenem. Ma már ez a mondat kérdőjeles: miért nekem kell rajta segítenem? Mert ha belemegyek, egy soha véget nem érő, sehova se vezető dolog alakul ki.
Nem tudok változtatni a másikon, ha meg is próbálom, ellen fog állni, mert felnőttekkel ismerkedek, feltételezem, hogy ismeri magát. Hát nem. És ha ő frusztrált, engem is azzá tesz. De elsőre egy normálisnak tűnő, laza, jó kiállású, megfelelő vonásokkal rendelkező valakinél nem ezt keresem. Elhiszem, amit mond. Mert abból tudok ítélni, amit látok és amit mutat.
Amikor később elkezd diktálni vagy ilyesmi, érzem, hogy csak visszahúz, de valahol sajnos meg is szeretem őt. Önzetlennek gondolom magam, de ha belegabalyodok ilyenbe, képtelen vagyok megbántani, ...Aztán feltettem a kérdést magamnak: mennyivel visznek előbbre és mit adnak nekem ők? Őszinteséget? Ritkán. Szeretetet? Ha képes rá. Hűséget, lelki támogatást? Ritkán. Bármit, amit érdemes megbecsülnöm ?
És akkor arra gondolok, hogy ők az egyszerűbb igényű nőkkel talán többre mennének. Nekem több pozitív visszajelzésre van szükségem.
A jelenlegi kapcsolatomban mindketten elég nehezen mutatjuk ki az érzelmeinket. És mivel mindkettőnkből ugyanaz hiányzik, nem tudjuk egymást inspirálni sem. Fejben elgondolok valamit, hogy ez miként is hangzana majd, ha kimondanám, de végül nem mondom ki – és talán ő is ilyen. Szóval, ez most egy számomra is új helyzet. Nem mondhatom, hogy 100 százalékig ismerem magam, de szerintem senki más sem.
