Posztolónk amiatt aggódik, hogy ha esetleg a jelenlegi élményorientált párja ráunna a későbbiek során, semmi sem tartaná vissza attól, hogy odébbálljon. Milyen jeleket kell figyelni, melyekből kiderül, mennyi tér kell egy felnőtt férfinak?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! A barátom azt mondta, hogy ő még ennyi ideig egyetlen nővel sem volt együtt. Ez három évet jelent nálunk. Szeret és nem akar elveszíteni, de elmondta, hogy valahogy fura neki, hogy csak én vagyok, csak egyetlen személy van az életében. Ez nem hangzott nekem túl biztatóan. Ettől kezdve jobban odafigyeltem a dolgainkra. Nem akarom, hogy úgy érezze, visszafogom, vagy befolyásolom bármiben is. Mondjuk a hűségben számítok rá. Sajnos mostanában sokat vitázunk, és mindig én kezdem, ezt beismerem. Jön a bizsergés, és akkor leállíthatatlan vagyok.
Sokat igényeskedik, sokat beleszól a dolgaimba, könnyelműen, mintha az olyan egyszerű volna. Például szólt, hogy máshol többet is kereshetnék azzal a munkával, amit jelenleg csinálok, én viszont maradok itt, mert megszoktam, mert szeretem (ami a legfontosabb) közel esik hozzám, és már 10 éve itt vagyok. Jó lenne, ha nem akkor állna elém súlyosabb „javaslatokkal” amikor már jóformán semmit sem tudok tenni. Arra gondolok, ha komolyabban együtt vagyunk, ha pl. gyerekünk lenne, és kicsit elhíznék, mondjuk mert szülés után nem sikerülne visszanyerni a korábbi alakomat maradéktalanul, őt talán nem gátolná semmi abban, hogy lépjen és csinálna magának életet, ha unja, ami van.
A lényeg: mikor dől el az, hogy a másiknak mennyi tér kell?
Miből vehetem le a jeleket? És mennyit, úgymond „engedhetek” meg neki, hogy azért érezze, itt volnék még én is?
Köszönettel:
N
