...És már féltékeny se legyek?

2020. február 07. 07:51 - csajokespasik

       

                Posztolónk tisztában van vele, hogy a féltékenység csúnya dolog, de hogyan kéne reagálnia, amikor a csajának számos rajongója van és többet szól a telója, mint az övé? Hogy elterelje a figyelmét erről, le tudná magát kötni a hobbijával is, de a struccpolitika még soha semmit nem oldott meg.          

 
       

               Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Üdv,

Nehéz ezt bevallani, de mostanában kezdem azt érezni, hogy egyre inkább ki akarom sajátítani a barátnőmet. Sajnos van rá okom. Zavar, ha arra az időre, amikor együtt tudnánk lenni, más is igényt tart, legyen ez bárki. Neki többet szól a telefonja, mint nekem, de ez neki a munkájával jár részben. Tudunk minőségi időt is együtt tölteni, ez tény, de tölthetnénk többet is.

Legutóbb volt egy rendezvényük, ahonnan én leléptem, mert nem akartam már folyamatosan azt figyelni, melyik csávó megy oda hozzá, mit akar tőle, és ki az? Nem akartam, hogy erről szóljon az este. Mi általában hétvégén tudunk többet együtt lenni, és azt az időt sem arra használjuk, amire kéne, mert neki nyüzsögnie kell, és mindenkivel leállni dumálni.        

       

               Tudom, a féltékenységen túl a követelés is nagyon rossz tulajdonság, de akkor hogyan kéne reagálnom? Le tudom magam foglalni, ha az kell, van hobbim, meg miegymás, de az elfordulás nem hiszem, hogy egy kapcsolatban bármit is megold, különösen egy olyan állapotot, melynek kezelése nem az én részem lenne. Neki olyan a melója, hogy sokan hívják, de azt nem értem, minek kell vasárnap este egy hívást fogadnia? És ilyenkor én érzem magam bűnösnek, csak mert három év után többet szeretnék vele együtt lenni, úgy, hogy azt ő is akarja. Próbáltam elkényeztetni, számoltam az együttléteink alkalmait is, ő meg nevetve mondta, hogy beteg vagyok, hogy ilyeneket számolok - nem számoltam úgy, hogy fel is írtam volna, csak megmaradt a fejemben, mert fontosnak tartottam. Szerinte nem csak arról szól az élet, meg egy kapcsolat, hogy sülve-főve együtt legyünk. A húszas éveink végén járunk mindketten, és ez szerintem egy éretlen hozzáállás. Ő olyan típus, hogy mindig belekap valamibe, valamit tanulni akar, aztán félbehagyja és belevág valami tök másba.          

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr3615462968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása