„Amikor nála vagyok és egyedül akarna maradni, ezt kertelés nélkül a tudtomra adja, én meg úgy érzem, mintha csak használt volna” – Mik azok a jelek, amikből arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi problémás szakasz csak átmeneti, illetve miből jöhetünk rá, hogy jobb lenne mégis elengedni a másikat?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Ez az első stabilabb kapcsolatom, és mivel nincs tapasztalatom ebben, gondoltam, beküldöm a mi történetünket. Szeretjük egymást, mégsem vagyok benne biztos, hogy működne ez hosszútávon. Pár hónapja tűnt fel, hogy mintha nem ugyanazt akarnánk. Ő mintha nem érezné úgy, hogy kitöltené valaki az életét mellette. Amikor nála vagyok, és én szeretnék szexelni, ő pont akkor nem szeretne - vagy ugyanez fordítva, de akkor nekem nem lehet ellenvetésem. Próbálok igazodni hozzá, de nem egyszerű. Azt tudtam róla, hogy otthon szeret aludni – tud máshol is, ha nagyon muszáj, de nem szeret -, de váratlanul ért, amikor Szilveszterkor ő tízkor egyszerűen hazament.
Ha meglepem őt valamivel, azzal nyugtázza, hogy oké, kösz... Nem tudom, mi játszódik le benne, mert keveset mutat ki és nem is oszt meg velem mindent, és nem tudom, ha hallgat, az mit jelent. Amikor nála vagyok és egyedül akarna maradni, ezt kertelés nélkül a tudtomra adja, én meg úgy érzem, mintha csak használt volna, aztán minden érzelem nélkül becsukja utánam az ajtót, mert így a megfelelő neki.
Amikor beteg volt és meglátogattam, mogorva volt és kereken megmondta, mikor ne menjek, de azt nem, hogy miért ne. Tudta, hogy szívesen megyek. Azért néztem el neki, mert tudom róla, h. nem szereti sajnáltatni magát.
Ő otthonülős, én nem annyira, és ezek most jönnek elő igazán.
Jelenleg váltják egymást a jó és rosszabb pillanatok, de ha tényleg nem működhetne, akkor nyilvánvalóan semmi jó nem lenne benne, csak rossz, és akkor könnyebb lenne döntenem. Én komolyan szeretem, nem hagynám el egy nehéz időszakban, bár kezdem érezni a határaimat. Mindez jelentheti azt is, hogy mégsem illünk össze? Később összecsiszolódhatunk ezek után is, és ez csak egy átmeneti rosszabb időszak? Vagy jobb lenne elengedni?
