„Azt mondja, nehezen mutatja ki az érzéseit, nehezen nyílik meg. Majd következik a leszerelésem és el is tűnnek” – És ezek után joggal érzi magát elátkozottnak bárki. Posztolónknak már szép kis gyűjteménye van átlátszó férfidumákból, de azt máig sem tudja, hogy a kezdeti nehézségek után miért nem adtak esélyt az összecsiszolódásra?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Egy ideje csak olyan férfiakkal volt dolgom, akikkel jó az ágyban, de semmi más nem működik! Semmire nem számíthatok tőlük, a legapróbb dolgokra sem jók. Jönnek majd mennek. Valaki azt mondta, jobb ez így, mintha fordítva lenne, hogy a szex csak maszatolás lenne, meg kényszer, amin jobb túl lenni, de amúgy minden más jó. Ez hülyeség, én az egyensúlyt szeretném. Egyszerűen néha azt érzem, mintha valaki megátkozott volna. Nem teljesíthetetlen dolgokat kérek, csak annyit, ami belefér egy induló kapcsolatba. Nem hiszem, hogy ez manapság ennyire általános jelenség lenne, de nem kizárt. Ismerőseim, akikkel intimebb témákról is tudok beszélni, azt mondják, ők szerencsére ezt nem tapasztalták, nem panaszkodnak, már-már dicsérik a párjukat. Persze, az is eszembe jutott, hogy színezhetik a tényeket.
Amikor megpróbáltam megbeszélni az épp aktuálissal ezt, nekem úgy tűnt, nem érti, amit mondok, pedig tudok magyarul, elég jól.
Én sajnos nagyon hamar szerelmes tudok lenni, és hamar kötődni tudok valakihez, ezzel szemben a legtöbb válaszreakció az elzárkózás. Azt mondja, nehezen mutatja ki az érzéseit, nehezen nyílik meg. Majd következik a leszerelésem és el is tűnnek.
Volt, aki megtisztelt egy szépen kidolgozott hazugsággal, volt aki ennyire se taksált.
Volt, aki elmondta őszintén, hogy nagyon szégyelli magát, de lelép.
Volt, aki letette a nagyesküt, hogy mindent meg fog tenni kettőnkért idővel, de most egyedüllétre van szüksége - ez azóta is tart.
Volt aki bevallotta, hogy párja van, és azt várta, hátha megundorodom tőle és én dobom, de abban az esetben biztosan tudtam, hogy hazudott. Nagyon megalázó volt. Nem követelni vagy szembesíteni szeretnék, de hogyan bízzak így bárkiben is?
És az önbizalmamnak se tesz túl jót. Esélyt adni arra, hogy a kezdeti nehézségek után még összecsiszolódunk, arra egyik sem ért már rá.
