A barátnő már elég jól ismeri párját ahhoz, hogy tudja, mik szoktak lenni a hirtelen fellángolások közt született terveinek a vége. A pasi ezúttal vidékre költözésben gondolkodik, mindenféle tapasztalat nélkül, aminek józanul mérlegelő Levélírónk már előre látja a buktatóit.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy érdekes dilemmát dobnék be.
A barátommal tavaly év végén költöztünk össze. Az április-májusi helyzet sok mindent átértékelt benne, mert most kitalálta, hogy vidékre akar költözni, feladva a mostani munkáját, és ott valami természetközeli melókban gondolkodik. Nézeget a neten eladó tanyákat, és nekem mondja, hogy már 6-7 milliótól milyen jó vételek vannak. Igen, csak teljesen más életkörülmények járnának vele, mint amiket eddig megszokott. És amikor erre felhívom a figyelmét, azt mondja, ne okoskodjak abban, amit még meg se tapasztaltam, és nem tudhatom előre.
Mivel kezdet óta elválaszthatatlanok vagyunk, úgy gondolja, nekem is követnem kell. Amit én nem tudok elképzelni, hogy mindent feladni a bizonytalanért, kísérletezés címszóval. Mert gyakorlata ebben nincs. A nagyszüleinek volt kertje, kisebb gazdaság szintű és azt mondja, nem lehet bonyolult növényeket termeszteni meg baromfikat, nyulakat tartani. Én biztos nem fogok levágni semmilyen állatot neki.
Az a baj, hogy ha a fejébe vesz valamit, akkor azonnal tesz is érte, és meg is tudna venni egy ilyen tanyát, de ismerem már annyira, hogy az első néhány kudarc után vágyna vissza a kényelmes, megszokott életébe.
A másik meg az, ha megvesz egy vidéki portát, azt nem adja el utána egykönnyen. És abban a korban sincs már, amikor így ad hoc belevághat ilyen vállalkozásokba.
Rokonait, barátait is itt hagyná? Amikor erről lebeszélni próbálom, támadásnak véli, hogy az álmait bojkottálom, holott nem erről van szó, álmodozzon a mostani helyzetében, az sem rossz. De ezt valahol hallotta, vagy olvasta, hogy milyen hasznos, és most ez van műsoron. Azt mondja, ha nem követem, akkor nem is szeretem úgy, ahogy ő engem.
Egy kis együttérzést várnék, mellette csak azt, hogy józanul átgondolja ezt, mert nem az álmai ellen hajtok, csak ismerem a hirtelen fellángolásait és azok következményeit. Ha lebeszélem, baj, ha nem beszélem le, baj lesz.
Azt mondta: „Úgyis követni fogsz, nem tudsz meglenni nélkülem” – ezt valahogy félig viccesen mondta, de nem nevettem.
