„Azt mondják, hogy a kommunikáció az alapja mindennek. Nálunk nem. Elmondom mit akarok – süket fülek” – És ez még csak a kisebbik baj lenne, ugyanis a barátnő képtelen elfogadni a pasija haverjait, akik sokat is tettek ezért, így esetükben kikapcsol Levélírónkban a toleranciaméter.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello,
régi olvasója vagyok az oldalnak, tudom, hogy volt ez már téma, de nálam kicsit mások a körülmények, így leírom, hátha valakinek új:
A barátommal három éve vagyunk együtt. Nem akaszkodom rá, hetente elég úgy kettő-három tali. A gondom, hogy amikor nem kérem kifejezetten, hogy kettesben legyünk, automatice hozza a barátait. Múlt héten megbeszéltük, hogy elmegyünk kicsit romantikázni. Lesz egy szolid vacsi aztán nála leszünk kettesben. Miközben együtt vagyunk az ágyban, szól a mobilja és simán felveszi. Nem kinyomja, vagy valami, vagy már eleve az elején lehalkítja... Azonnal fogadja a hívást. És fél óra múlva már ott is van jelen a két haverja, akiket gyűlölök. Igen, erős szó, de jó okot adtak rá, nem azért, mert nem tetszik a képük.
Az egyik már az első találkozónkkor azzal hencegett, hogy hány nőt varrt le eddig életében, majd részletezte is a kalandokat, és ha böfögnie kellett, nem zavartatta magát, utat engedett neki. Már akkor mondtam a páromnak, hogy okádnom kell a fajtájától, és ez az ember csak lehúzza őt (amúgy, mióta ismerem, nincs senkije, sejtem, miért).
Miért jó neki velük? Szóval, amikor kicsit kiborultam, hogy szex közben a haverjával egyeztet, azzal vigasztalt, hogy majd bepótoljuk ezt. Már több találkozónk dőlt így be, hogy hívja valaki. Ezért vagy azért, segíteni kéne, cipelni kéne, vagy csak elfogyasztani kéne egy -két sört. Egyszer egy ilyen helyzetben, amikor a barátok kerültek előrébb nálam, hazamentem, ő meg kérdezte, miért megyek el? Azt mondtam neki, hogy elégítsen ki a haverod. Nagyon csúnyán nézett érte, de nálam is van egy határ. Ha nem érti, mi bajom van, akkor hagyjuk. Szerinte túlreagálom.
Azt mondják, hogy a kommunikáció az alapja mindennek. Nálunk nem. Elmondom mit akarok – süket fülek. Ha begurul, vagy érzi, hogy bizony alulmaradt velem szemben, azt mondja, ideges lesz a hangomtól... pedig ezt még nem mondta senki nekem... Elmondom a problémám, ő letudja annyival, hogy okés. Rosszabb esetben én vagyok a túlreaggálós, mindezt idegesítő önsajnáló iróniával adja elő, amihez nagyon ért.
Szóval, simán találna náluk értékesebb, kulturáltabb barátokat, nem szorul rájuk, nem gyerekkori ovipajtások, csak hozzácsapódtak valamikor.
