„A pasas végig engem stírölt gusztustalanul, és amikor később ezt elmondtam a páromnak, két mondattal „vigasztalt” : 1. „Azt te csak úgy érezted” 2. „Örülj neki” – Örök dilemma, hogy mennyire érdemes tolerálni párunk haverjait, illetve az általa tervezett olyan programokat, amik jobbára csak őt érdeklik.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
A barátom sok olyan programot szervez, ami főleg csak őt érdekli, (pl. egy motorostalálkozó kevés nőt villanyoz fel...) . Nekem kínos, ha mindig meg kell magyarázni, miért nem megyek vele olykor. Nem tartozom neki elszámolással, de ha megmondom neki, hogy nem akarok olyan helyre menni, ahol senkit se ismerek, akkor azt mondja „majd megismered őket” – erre voltak kísérletek, és nem ment nekem. Ő nálam idősebb, és a barátai érdeklődései is teljesen mások, mint az enyém. Én elmondom neki, ha külön megyünk el, mivel töltöm az időm, kivel és hol vagyok, tehát így is megoldhatnánk. Csak kis szorongással tölt el, ha nincs közös nevező.
Nem akarom, hogy miattam találkozókat kihagyjon, de csinálhatna velem is programot olykor, amiben én is szívesen részt veszek, nem kell átutazni hozzá a fél országot, és nem hagy magamra idegenek közt, míg ő lefoglalja magát.
A másik, hogy ő egy spontán összefutásból is programot csinál, ha valakivel találkozunk, akkor rögtön be kell ülni vele valahova. Ez alól pedig nincs kibúvóm, hisz már eleve ott voltam. Legutóbb egy ilyennél el kellett játszanom, hogy fontos üzenetem jött, és mennem kell. Mert ha csak ott ülök bután és csendben órákig, az nekem értelmetlenség. Volt egy olyan eset pár hete, amikor egy izzadt, hájas, nem túl kifinomult modorú haverjával futottunk össze, akit 5 éve nem látott... és egy olyan lepukkant kocsma esett épp útba, ahova nagyon be kellett ülni azonnal, hogy nem hittem el, hogy ilyenek még léteznek: félhomály, ...áporodott, dohos szag... torokhangú dörmögések konstans háttérzajnak... lepusztult zombialkeszek, és egyéb emberi roncsok... én itt nem megyek vécére, az biztos. 10 percet bírtam ki, amúgy a pasas végig engem stírölt gusztustalanul, és amikor később ezt elmondtam a páromnak, két mondattal „vigasztalt” : 1. „Azt te csak úgy érezted” 2. „Örülj neki” -... nem örültem neki.
