„Szereti, ha nők csüngnek a szavain, és ha tőlem nem kapja meg az elvárt figyelmet, más nőktől csikarja ki, van erre példa a baráti körünkben” – Posztolónk párja az évek múltával kissé eltahósodott, és gyakran mond olyan dolgokat, amik elég hamar kiváltják a barátnőből a sírást. Elhagyni nem egyszerű, mert a lakás közös, a pasi pedig erős a spontán meglepetésekben.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ki mit tenne a helyemben? Barátommal 3, 5 éve vagyunk együtt. Nem akartam az összeköltözést, de rábeszélt, és akkor logikus ötletnek is tűnt. Az ingatlan közös tulajdon – most nekem ez is a bajom. Munka után van pár szűk óra szabadidőm, amit rá kell áldoznom, mert a lakásban semmit nem csinál, a háztartást kvázi én viszem. Elvárja, hogy én a maximumot hozzam ki magamból, kettőnkért, míg ő random időpontokban szabadon mozoghat. És arra jutottam, hogy egy ilyen emberért, aki gyakorlatilag a legkisebb erőfeszítést se teszi már, én miért áldozzam be magam a továbbiakban?
De őszintén, néha spontán elkezdek sírni ezek miatt, és már azt is szégyellem, ha ezt észreveszi. Van egy szava, amit valahonnan eltanult és az utóbbi időkben mindegyre hozzám vágja. Ha felemelem a hangom, vagy akár csak szelíden megjegyzek valamit, rávágja, hogy csihadjak... Nem vagyok a kutyája, hogy ezt így nekem dobja. Ha normális hangvételben kommunikálok vele, akkor sincs szükség erre, mert sértő. Neki lehet, hogy humoros, mert olyan „férfi” erejét véli megnyilvánulni ebben, aki ilyen paraszti gesztusokat megengedhet magának egy nővel szemben. A haverjainak nem meri mondani. Ja, és a csihadj mellé még egy olyan kézmozdulat is jár, mint amivel valami lényegtelen hülyét leintenek. Ha én mondogatnám neki, hogy csihadj, nem tudom, hogyan venné. Egyszer akkor is bedobta, amikor kijelentettem, hogy készüljön rá, hogy szakítunk és eladjuk a lakást, nézegessen más lehetőségeket.
Nem ez az egyetlen problémánk, plusz mindig megtalálja a módját, hogy kiengeszteljen, ha érzi, hogy túllőtt a célon... sajnos a meglepetésekben mindig erős volt, és olyankor a régi énjét látom, amikor figyelmes velem és spontán elvisz helyekre.
Azt tudom, hogy szereti, ha nők csüngnek a szavain, és ha tőlem nem kapja meg az elvárt figyelmet, más nőktől csikarja ki, van erre példa a baráti körünkben, összejárunk családosokkal is, ahol mindenkivel megtalálta már a közös hangot, ...de néha a 14 éves kislánynak ugyanazt a sekélyes dumát képes nyomni, mint a negyvenes anyjának. A vele egyidős nőknek a humorával villant, de hogy valójában mennyire bírják ezt, nem tudom, de udvariasan nevetgélnek rajta...Olyan, mintha fűzné őket, de nem csalna meg velük, mert az meló, nincsenek ilyen tervei, de nekem akkor is rossz ezt nézni. Szóval a csihadj csak a jéghegy csúcsa, nekem lassan olyan, mint az utolsó csepp. Kinek lenne elviselhető ez?