A pasi tesz egy visszavonhatatlan megjegyzést, a barátnő pedig ezek után mindössze egyetlen dologra kíváncsi: mennyi idejük van még hátra együtt? Ismeri már a pasija jellemét, így nem vár csodákat: nála él, kölcsönad neki és elviseli a fura ingadozásait, mégis azzal vádolja most, hogy a csaj hozza ki belőle a szélsőséges viselkedést.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mennyi időt maradtatok a pasitok mellett azután, hogy közölte, se most, se később nem akar gyereket? Nem fél attól, hogy elveszít, ez nyilvánvaló, lépjünk is túl rajta. Ő a fiatalabb, ő él nálam, nekem van fix melóm és én hozok haza többet – röviden összefoglalva. Szerinte én húzok határokat, de minden normális, ivarérett embernek meg kéne értenie, hogy a határhúzás nem azt jelenti, hogy el akarom lökni őt valamitől, vagy magamtól, hanem pont azt jelenti, hogy minél tovább szeretném éltetni azt, ami van, úgy, hogy az mindkettőnknek jó legyen. A legnagyobb határt amúgy ő húzta, ezzel a bejelentésével, aminek amúgy semmi előzménye nem volt, csak bebökte.
És ha ő tehet nagy kijelentéseket, akkor én is, de ha ő erre hisztivel, meg nehezteléssel (+ agresszióval) reagál, ott én nem fogok később sajnálni semmit. Én is tiszteletben tartom a nézeteit. Nem dobtam ki a megjegyzése után, mivel én se akarnék most gyereket, de ahogy mondta, az volt kiakasztó...
Amikor még csak ismerkedtünk, rendszeresen este 8 körül hívott fel, hogy nincs e kedvem találkozni, én meg mondtam, hogy ilyenkor már nincs értelme elindulni bárhova is, nem fogok most nekiállni készülődni... majd találjon normálisabb időpontot, és előre szóljon. Ennyire nem vagyok rugalmas. És ingerült volt, hogy nem akarom látni... Sokat elmond róla ennyi is. Szerinte én vagyok a hibás, hogy ezt a szélsőséges viselkedést kihozom belőle... Vannak szép emlékeink, de ami rossz, az miatta van. Volt, hogy kisegítettem anyagilag, és az átmeneti pénzzavarral nincs is problémám, csak a rendszeressel.
Nem fogom sokat ismételgetni, de nyilvánvaló, hogy nem együtt éljük le az életünket - plusz, senkinek sem az idomárja akarok lenni, hanem a párja. Csak az érdekelne most, hogy innentől meddig és hova?
