„Ha megkérdezem, van-e valami problémája, csak annyit mond, hogy nem mondja el, mert úgysem érdekel... vagy mert nem akarja elmondani, de nem ezt mondja, hanem csak hallgat” – A levél végén Posztolónk maga is rájön, mi a baj és ki a hibás, de egy kicsit még szeretne hinni ebben a fura legényben.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
19 éves vagyok, a barátommal 1 éve együtt. Eddig egyszer mutatott be a szüleinek, utána nem mentünk többet, állítása szerint nem velem van bajuk, hanem azt nem szeretik, ha ő odamegy... Ez még nem lenne baj, de több dolgot is észrevettem nála. Nem mindig jól reagál. Akkor is azt mondja, ne pattogjak, amikor nem is csinálok semmit, csak egy egyszerű kérdést teszek fel neki. Nem sürgetem, nem zavarom, üzenetekkel sem bombázom, mert tudom, hogy nem szereti, ezt megtanultam. Ha rossz napja van, vagy rossz kedve, és azt mondja, nincs hozzám se kedve, oké, bár elég rosszul esik... Mintha én nem megoldanám, hanem csak fokoznám a rossz kedvét...
Ha megkérdezem, van-e valami problémája, csak annyit mond, hogy nem mondja el, mert úgysem érdekel... vagy mert nem akarja elmondani, de nem ezt mondja, hanem csak hallgat. Ez elég kiakasztó.
Ha egy szombat után másnap megkérdezem, hazaért-e, gyakran gúnyosan úgy válaszol, hogy nyilván... - bocs, én csak aggódtam, bocs, csak érdekel... Rám nem lehet mondani, hogy nem támogatom eléggé, pedig úgy érzem, ő a figyelmetlenebb: amikor mentünk a szüleihez, akkor és az egyetlen alkalommal, ...van egy kutyájuk, aki azonnal elkezdett ugatni rám, kapkodott felém, és olyan közel jött és vicsorgott, hogy pár centin múlt, hogy meg nem harapott, ...De ő semmit nem csinált, rá se szólt egy szót se, pedig látta, hogy félek, mert bújtam hozzá... inkább rám szólt, hogy hagyjam és ne nézzek rá...
Nem olyan vagyok, aki mások véleménye alapján szakít, legyenek ezek barátok vagy ismeretlenek, de ha van rá lehetőség, azért szeretek kérdezni, hogy ne a rózsaszín köd irányítson. Néha a kapcsolatok úgy hűlnek ki, hogy egyszerűen hagyják kihűlni ? Vagy változhat még és ez csak egy rossz szakasz nálunk?
