Nem könnyű egy hullámzó természetű nővel, aki hol bújós és édes, hol pedig egy mindenért a párját hibáztató hárpia. Posztolónk ismeri az anyósjelöltet is, így sok mindent megért – még ha elviselni nem is fogja tudni ezt sokáig.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözletem,
Mi több mint egy éve vagyunk együtt, és az igazat megvallva, már a legelején is kicsit martuk egymást, már amikor megismerkedtünk, vitáztunk valami témán, politika, világnézet, vagy ilyesmin, már nem emlékszem, hülyeségen. Viszonylag gyakran bántom meg akaratomon kívül, de őt se kell félteni. Ő nő létére szeret erősen káromkodni, ami nem is zavarna, de még ma is az van minden vita hátterében, hogy félreértjük egymást. Plusz, neki elég hullámzó a természete. Ha nem is rám mérges, rajtam csattan sok minden, rajtam vezeti le.
Viszont van, hogy egyik nap folyamatosan áradozik, hogy mennyire szerelmes belém, milyen szerencsések vagyunk, hogy egymásra találtunk, és soha senkire nem cserélne le, mert neki még ilyen nem volt. Ilyenkor bújós és szeretetreméltó. Én meg imádom, amikor ilyen. Aztán van, hogy teljesen érzéketlen, akármit csinálok. Ha a súlyával nincs kibékülve, azzal vádol, hogy miattam „zabál” – bocs, őt idézve szó szerint.
Van, hogy megmondja, alig várja, hogy elmenjek tőle, máskor meg azért hibáztat, hogy korán eljövök és nem töltöm nála az estét. Ha megsértődik, bántóan viselkedik és beszél velem. És ez a hullámzás teljesen kikészít. Én inkább visszafogom magam. Vártam, hogy helyre rázódjon, de nem abba az irányba megy. Az én személyiségem ehhez képest állandónak mondható, ennyire szélsőséges kilengéseim sosem voltak.
Most főleg a negatív időszakok dominálnak nála. Állítólag nagyon érzékeny, csak nem hiszem, hogy az érzékenység azzal fejezi ki magát, hogy a másikat b*sztatom.
Félvállról venni nem akarom, mert törődök vele. Ha valami bántja, nekem kell menni utána, bár előre tudom, hogy pár nap múlva nem ilyen lesz. Mi zajlik benne? Hogy milyen apróságokat tud felfújni, itt egy példa: én szex után felveszem a pólót meg az alsóm, mert nem szeretek pucéron aludni – ő meg azzal vádolt, hogy undorodom tőle, és a szex után a férfi már csak egy darab fa stb. stb. stb...és így tovább.
Egyszer amikor én sem tudtam uralkodni magamon egy ilyen kitörésekor, megkérdeztem, hogy az ex pasijával is ilyen volt-e? És ezzel nagyon betaláltam, mert egy darabig lefagyott, majd iszonyatosan felkapta a vizet és magából kivetkőzve megkaptam a magamét megint.
Ismerem az anyukáját, és ő is totál ilyen temperamentum, mindenen felhúzza magát és rossz vele beszélgetni, mert panasz és panasz...de szerintem az ilyen fajta szülői örökséget minden lánynak jobb minél előbb valahol eldobnia. Ezt szerintem nem gondolom rosszul.
M.
