Nem lesz könnyű a mai menet, ugyanis egy olyan pár akar együtt maradni, akik abszolút nem passzolnak. A pasi makacs, munkájából fakadóan sok stressz éri, amit meg is lehetne érteni, csak meddig érdemes elnézni az egoista stílusát?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
a problémám ott kezdődik, hogy mi többször tartottunk szünetet, de közben négy éve vagyunk együtt, sajnos mindketten olyan karakterűek vagyunk, hogy ha vita van, biztosak vagyunk az igazunkban és inkább a másikra vágjuk az ajtót, vagy otthagyjuk. (egy példa: mi anyámékkal a visszafogott karácsonyt szeretjük, ezt szoktuk meg, eszünk, beszélgetünk, minimális italozás és 2-3 óra múlva mindenki megy a dolgára. Ezzel szemben a páromnak nagyobb családja van, mindenki összecsődül és náluk az a szokás, hogy az egész napot együtt töltik.
Sok kajálás, sok ivás, ilyesmi. És képes ebből is vitát kavarni, hogy ez a normális, amit ők csinálnak (neki, mert ezt szokta meg) és ha én ebben nem veszek részt, mert a saját családomat választom, akkor egy undok, ünneprontó nő vagyok. Az úgy neki nem volt megfelelő, hogy felváltva látogatjuk egymás szüleit, mert az neki nem jó, ha fél óra múlva hazajövök tőlük. Szerinte az tiszteletlenség! )
A megbeszélés nem változtat a problémákon. Most megint úgy döntöttünk, hogy újra próbáljuk. A kapcsolatomról nem kérnék véleményeket, tudom, milyen. Volt több átmeneti állapot, amitől ilyen lett. A kérdésem az, hogy mit tegyek, hogy elfogadják a szüleim és a barátaim? Anyám pojácának tartja. Már a kezdetektől nem kedvelték, amikor még semmi konfliktusunk nem volt. Azóta ők indokot látnak a hullámzó kapcsolatunkban és nyíltan ellenségesek vele. Karácsonykor ezért nem is jött hozzánk.
Arra gondoltam, mennyire lehetne megoldás, ha leülnénk beszélgetni: az ő családja és az enyém? Ha beválik, akkor a barátaimmal ugyanez. Csak az a baj, hogy erre ő büszkeségből nem lenne hajlandó és csak egy újabb vita kerekedne ebből is.
Ő bocsánatot kérni nem fog, tőle ezt a szót még soha nem hallottam, csak olyan formában, amit akár úgy is lehetne felfogni, de ugye, az nem az igazi.
Ő nagyon jó családból származik, egyenes és határozott ember, jó melója is van, csak nagyon makacs bizonyos dologban. A munkájában sok stressz éri, amiért én sok mindenben elnéző vagyok vele.
Nem akarok meggondolatlan döntést hozni, viszont akármi is történt köztünk, sose tudjuk elfelejteni egymást, valamelyikünk mindig kezdeményez, valami visszahúz egymáshoz. Volt, hogy mindketten megpróbáltuk mással is, de újra egymáshoz kerültünk végül. Szerintem a szüleim csak attól félnek, hogy megy az időm, és nem tudok megállapodni egy ember mellett, akit ők is elfogadnának.
Egyszer az is előfordult, hogy az anyámat hívogatta, amikor én nem vettem fel, és anyám nem fogta vissza magát, beolvasott neki, azóta nem is beszélnek, mondjuk nem is jár nálunk.
Tehát nem egyszerű a helyzetünk
