„Kérte korábban, hogy én is legyek vega, és érte megtenném. De az még messze van, hogy ezzel jöjjek” - Ha belátjuk saját hibáinkat, egészséges önismeretre vall, mint ahogy az is, ha tudjuk, nem kéne folytatni egy kapcsolatot akkor, ha megváltozni még az újrakezdés során sem leszünk képesek.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Fél év után szakított velem, az oka az volt, hogy nem törődtem vele eleget, ami így volt, be is látom. Így lassan elmúlt nála a szerelem. Nekem kevés időm volt rá, és azt, hogy baj van, sajnos későn vettem észre. Azzal vádolt, hogy elkényelmesedtem a kapcsolatban, és ha az elhanyagoltam szót használja, úgy jobban egyet értettem volna vele. Több dolog összejött, így még az üzeneteimben is felszínes voltam vele (sajnos hangulatember vagyok és mások isszák meg ennek levét). Azóta próbálom összekaparni magam, úgy érzem, lassan egyenesbe is kerülök.
Legutóbb őszintén leírtam neki, hogy ne haraggal váljunk el, hogy nem így akartam és legalább bocsásson meg. Akkor megenyhült.
A kérdésem: ha később alakulna valami köztünk, ha megbocsátana, nem ellenkeznék, de biztos jó lenne? Mert nem hiszem, hogy a körülményeim változnának. Tudok odafigyelőbb lenni, ha más életszakaszban vagyok.
Mondtam neki, hogy nem ő a hibás.
Most egyelőre jobb, ha külön vagyunk? Egyből nem akarom erőltetni. Amúgy semmi bajunk egymással, más szempontból ugyanúgy beszélgetünk. Kérte korábban, hogy én is legyek vega, és érte megtenném. De az még messze van, hogy ezzel jöjjek. Ez nem az első eset, mással is volt már hasonló, és akkor is vállaltam, hogy miattam történt. Próbálok változni, csak most a körülményeim nem olyanok. Engedjem el végleg?
