A pár nem veszekszik soha, és talán ez is közrejátszik abban, hogy másfél év után a pasi más nőre szórja a mosolyát. Posztolónk úgy érzi, hogy párja egy kolleginával jóval boldogabbnak tűnik, mint vele. Ki ne lenne féltékeny hasonló esetben?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 32 éves nő vagyok. Az alakommal néha elégedett vagyok, bár nem mindig sikerül tartani az edzéstervet, van némi ingadozás. A párommal másfél éve vagyunk együtt. Van egy jelenség, ami egy ideje zavar, és csak azért írom meg, hogy megtudjam, vajon csak én látok bele ebbe többet, vagy ez más férfiaknál is pusztán gesztus.
Ő olyan, hogy vannak napok, amikor fáradt és nincs kedve semmihez. Az utóbbi időben ezek a napok sűrűbbek. És olyankor hozzá se szabad szólni.
Van a munkahelyén egy lány, aki iránt szerintem nem közömbös. Hogy munkaidőn kívül mennyit kommunikál vele, chat-elnek-e, azt nem tudom, vagy ügyesen titkolja. Ha beszél vele telefonon, nyugodtan mondhatja nekem, hogy munkaügy. Logikus válasz.
Helyzet a következő: elindulunk kocsival, ő már napok óta kedvetlen. Amikor kiszáll és meglátja a parkolóban ezt a nőt, látszik az arcán, hogy egyből felélénkül. És ez nem egy kényszerített muszáj-mosoly egy kollégának, tudom az nála milyen. Egyből megváltozik a hangulata. Minden alkalommal ez van, ha úgy megyünk.
Még valami: az utcán megérinti a karját, amikor két arcra puszival köszöntik egymást, volt, hogy a derekára is rátévedt - de ez még mindig lehet egy önkéntelen mozdulat, ha egy számomra megnyugtató mentséget akarnék találni neki. És én ott állok mellette ezalatt... Túlreagálom?
Másfél év után már ennyire ignorál? Ami elszomorít, hogy én azokat az érzelmeket látom az arcán akkor, amik egyszer nekem szóltak, azt a rajongást, azt a boldogságot.
Nem veszekszünk semmin, soha nem korlátozom semmiben, tény, hogy már nem járunk szórakozni olyan sűrűn, csak ha hirtelen kedve támad.
