„Mindenen megsértődött, állandóan duzzogott. Percenként változott a hangulata. Haverokra ötezer nem sok, ha valami alapanyag kéne kajához, vegyük mindenből a legolcsóbbat...” - Levélírónk azt hitte, hogy az exének is megkönnyebbülés volt a szakítás, ezért nem érti, miért akarja most az újrakezdést.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy az együtt töltött idő alatt én pozitívan változtam, míg ő ellenkezőleg. A volt barátomat kb. 4 hónapja nem láttam, nem is hallottam felőle, mire nem rég olyanokat írt, ami az újrakezdést pedzegeti. Én meg leírtam neki, miért nem lenne jó ötlet:
- Nem szakított időt rám, a barátaira mindig, nekem meg szabadkoznom kellett, ha én mentem valahova.
- Neki mindenre volt B-verziója. Mindent ki tudott magyarázni. Én meg majdnem mindent elhittem. Amikor „próbahéten” hozzáköltöztem ideiglenesen, főztem neki, de akkor is a közelben lakó haverja anyjánál evett, mint valami 10 éves utcagyerek. És ez persze engem is minősített, hiába nem mondta. Azt mondta, ez mindig így volt, hetente többször is.
- Még ha anyummal beszéltem telefonon, arra is húzta a száját, hogy minek tartom vele ilyen szorosan a kapcsolatot, „nem egészséges”. Nem is akart hozzánk nagyon eljönni.
- Az ő céljai fontosak voltak, az enyéim nem – ha ő nem vehetett részt benne, ezért, vagy azért, vagy mert nem tudott azonosulni vele. Úgy éreztem, nehezére esik neki tenni értem.
- Eleinte életvidám és megértő volt, a vége felé már cinikus, haragtartó és keserű. Sokat megéltem mellette, láttam, hogy milyen nem akarnék lenni valaki mellett. A türelmem sokat fejlődött vele.
- Elhanyagolta magát, rendetlen és igénytelen lett, a ruhái szanaszét, nem lehetett megkülönböztetni melyik a szennyes és melyik volt csak egyszer rajta. Alsógatyák a padlón.
- Ha nem tudtam felvenni a telót, „hol voltál 4 órán át??” - kérdezte, mintha ez valami komoly ügy volna, és ha nem tudja, akkor csak rosszban sántikálhatok. Mindenen megsértődött, állandóan duzzogott. Percenként változott a hangulata. Haverokra ötezer nem sok, ha valami alapanyag kéne kajához, vegyük mindenből a legolcsóbbat...
Szóval, nem csak magamban tartottam ezeket, mondtam neki szépen is, és nem szépen is. Nem lett változás. Ezért mentünk szét. Egyedül jobb, mint vele. Nem értem most, miért akarná az újrakezdést, ha neki is kényelmetlen volt már az egész?
