Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Február óta ismerjük egymást.

Eddig is úgy éreztem, hogy az emberek többségét nem is érdekli igazán az, hogy mik és kik vagyunk, miket gondolunk belül, sokkal inkább az érdekli őket, hogy mit tud adni nekik a másik, amire nekik szükségük van, csak viszonozniuk ne kelljen nagyon.

Ezek a lelki dolgok mindig csak kapcsolatban jönnek elő, tehát ennyi idő alatt jobban megismertem. Az elején kiderült, hogy mellettem ismerkedik még a neten, de kimagyarázta, hogy akkor még semmi nem volt köztünk lényegében. Szeret utazni közel-és hosszútávra egyaránt, ami nekem nem a kalandvágyról, hanem inkább a nyugtalanságáról üzen valamit.

Főleg fizikai munkát végez, ami szerinte jót tesz neki, mert elmondása szerint: nem kattog mindenfélén az agya feleslegesen. Ezt úgy értelmeztem, hogy minden, ami nem róla szól és az ő igényeiről, az csak kattognivaló fölöslegesség, amire gondolni sem érdemes. Talán a kapcsolatait is ebbe a kategóriába sorolja. Néha olyan, mintha negatív gondolatai sem lennének, amiket meg akarna beszélni velem.

Eleinte büszke voltam rá, hogy határozott és az érzelmeit tudja kontrollálni, nem vész el a dolgokban, de mára rájöttem, hogy ez valami más. Ez nem az, hogy valaki mentálisan szinten tudja tartani magát.

Ezt onnan is látom, hogy amikor társaságban vagyunk, ő nem nagyon fogja vissza magát. Kész bármiről beszélni bárkivel, akár szexuális témákról legyen szó, zavartalanul. Olyankor nem veszi észre magát, ahogy engem sem, akár haza is mehetnék.

Amikor valamelyik nyomi haverja beszólt nekem, elkezdte védeni őt. Mert értsem meg, milyen nehéz élete volt a barátjának, így nézzem el neki, ha néha farok. Egy másik barátja meg rám mozdult, legalábbis én nagyon így éreztem, és amikor elmondtam neki, a válasza: „csak szeretnéd” - akkora lenézés volt ebben, és annyi érzéketlenség.

Mindenben a saját igényei az elsők

A szüleit, akiknek sok mindent köszönhet, nem tartja sokra, proliknak nevezi őket nekem, ha mesél róluk.

Legutóbb kértem, hogy bizonyítsa be, hogy komolyan gondolja a kapcsolatot. Tegyen bele ő is valami többet, mutassa meg, hogy komolyan gondolja. Erre azt válaszolta, bizonyítsam be én... és ha szóba kerül, ezt fogja hajtogatni, ennyire már ismerem. Visszadobja rám. Csakhogy én ennél többet nem tudok bizonyítani.