Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves CsP,

az élettársammal már 5 éve élek együtt. Mióta új munkahelye van, mintha kicserélték volna. Ha ideges, ha valami problémája van, mindent rajtam vezet le. De nem szeret róla beszélni, csak egyszerűen megváltozik a viselkedése. Onnan tudom, hogy megint baj lesz. Miközben tudom, hogy nem rám haragszik. Ilyenkor az anyjával teljesen kulturáltan tud beszélni telefonon, vagy ha épp megyünk hozzá pont ebben a szakaszában, úgyhogy ez a megtiszteltetés csak nekem jár, én kapom a javát. És ha beleszállok, akkor érte el a célját. Csakhogy nekem ebből elég. Egyik alkalommal, amikor láttam, hogy kezd felpörögni, azt mondtam, hogy most álljon le, vagy csomagolok és többet nem akarok hallani róla.

Ez bevált, már másnap kedves volt egész nap. De ebbe a hintába nem akarok beleülni, mert legközelebb újra el kell játszani vele ezt. Nincs értelme, felnőtt ember, tudnia kéne uralkodni az indulatain. Mert ez így elfogadhatatlan.

Én belekalkuláltam már a szakítást, de megenyhülök, amikor utána kedvesebb velem. Aki alapjáraton ilyen, azzal lezárnám, de ismertem normális korszakából, tehát hiszek benne, hogy ezt le tudja küzdeni örökre. Próbálom terelni, de másban nem tudok segíteni neki.

A munkahelyi gondjai kicsit az ő hibája is, ezt talán tudja, mert látom, ha el van maradva a dolgaival, de amikor szabadideje van, akkor se halad, inkább elcseszi az idejét. Korán fekszik és korán kel, tehát lenne idő, mégis talál egyéb elfoglaltságokat. A régi sérelmek felhozásával meg már tele a hócipőm, és nem vagyok az a fajta, aki hagyná és lenyelné ezeket.