Levélírónk arra kíváncsi, hogy egy 44 éves férfinél mennyire fejlődhet még a felelősségérzet? Mert egyelőre a barátaival való iszogatást előrébb tartja a fontossági sorrendjében a barátnőnél, de legalább hűséges. Posztolónk semmi rendkívülit nem kér, csak egy kis kiszámíthatóságot.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
42 éves nő vagyok, voltam már házas, de ez most végül is nem olyan lényeges. Három éve van egy párom. Szeretjük egymást és mások szerint is ez látszik rajtunk. Sokáig ez tényleg így volt, nem egy „se veled, se nélküled” kapcsolat, viszont egyéb téren vele lenni néha elég kimerítő. Nem lehet rá számítani pár dologban. Még mindig előnyben részesíti velem szemben a barátait. Ha azt mondom neki, kicsit sok a heti 2-3 iszogatás, kiforgatja a szavaimat, hogy mert nekem nincsenek barátaim és irigy vagyok. Vannak barátaim, de neki a barátság abban nyilvánul meg, hogy kivel lehet estig inni.
Nem alkoholista, nem szokott részeg lenni, tudja hol a határ – vagyis inkább a szervezete, ugyanis ő 44, és már nem ihat úgy, mint egy 20 évvel fiatalabb. Soha nem rövidezik.
Hiányolom, hogy nem képes megszervezni az életét. És ha egy dologban nem segít, másban sem fog. Nyáron örökölt némi pénzt és azzal sem okosan bánik, hanem szórja, a barátaira, meg magára. Mondtam neki, hogy nekem nem kell semmi, fektesse be, vagy valami, mert így elfolyik az egész a semmibe. Nem amiatt van ez bennem, mert korábban sokan átvertek, vagy megcsaltak volna és ezért nem bízom senkiben, és nem is az irányításmánia dolgozik bennem, csak nem szeretem látni, hogy az a valaki, aki nekem fontos úgy gondolkodik, mint akiben semmi felelősségtudat nincsen.
A féltékenységen túl vagyok, ő nem olyan, más nőre rá se néz, nem is beszél fantáziákról, igényekről, sosem volt ebből gond. Ha beszél is nőkről, akkor általánosít, hogy ilyenek meg olyanok és azért szeret engem, mert én kivétel vagyok. Azt mondta egyszer, hogy az a nő, akit el lehet vinni, azt el is fogják, és vigyék is, minél előbb, annál jobb, mert nem pazarolnak éveket rá.
Amikor beszélünk ezekről, azt mondja, nem jól látom és hogy ő mennyit változott mellettem. Ezt nem tudom, hogyan érti – miben?
Fiatalon még könnyebben megy a szakítás, de ebben a korban már nehezebb. Nem látom se a fejlődést, se a változást. Nekem pedig terveznem kell, ilyen vagyok, és szerintem sok nő ilyen. Terveznem kell és látnom a lehetőségeinket.
Szakítani, vagy időt adni még? (és ha időt adok, mennyit?) az ő korában tud még fejlődni? Semmi rendkívülit nem kérek, csak egy kis kiszámíthatóságot.