Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Hosszú ideje nem tud találkozni velem a barátnőm, de szerinte ez nem olyan nagy probléma, mint amekkorának én ezt látom.

Kommunikáció van, néha telefonon is, ha én hívom fel, azt mondja, az anyukájának segít, mert beteg, gondozza, ellátásra és rendszeres felügyeletre szorul...de nem magatehetetlen, tehát ha egy-egy órára összefutnánk valahol, szerintem semmi baja nem lenne. Ha igaz is, amit mond, nehezen tudom elfogadni, mivel nem lakunk messze egymástól. De még mindig azt hangsúlyozza ezekre rá, hogy mekkora szerencsém van nekem vele.

Mintha abban a hitben lenne, hogy ő tartja ezt össze, ő ad nekünk újabb esélyt. Nem engem vigasztal, vagy nekem ígér, hanem magát dicsérgeti.

Lassan egy hónapja tart ez. Néha csak annyit írnék vissza neki, hogy bocs, nekem is lett fontosabb dolgom. Ez, ami most köztünk van, még csak baráti kapcsolat se – már. Nyáron pedig nagyon jól mentek a dolgaink, semmi jelét nem láttam ennek, ami most kialakult. Ha érdeklődőm udvariasan az anyja állapota felől, vagy bármi más felől, ugyanazokat a rövid, semleges válaszokat kapom, mintha még kitalálni valamit is lusta lenne. De ettől persze még lehet igaz.

Ha ki akar lépni ebből a kapcsolatból, miért nem mondja meg nyíltan? Ha meg nem, akkor azt. Ha valaki volt már hasonló helyzetben nővel, érdekelne, mit kéne ekkor csinálni egy viszonylag türelmes embernek?