Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Mindketten a negyvenes éveink elején járunk. Úgy ismerkedtünk meg, hogy egy barátommal ültünk egy helyen és bejöttek az ő régi ismerősei. Nagyon örültek egymásnak, de az egyik frissen érkezett férfi nem tudott beszélni ott senkivel, csak azokat ismerte, akikkel jött. És én szóba elegyedtem vele. Elképesztően sok közös témát találtunk cirka 3 óra alatt. Számcsere.  Amikor utána egyszer hívtam, hogy kettesben menjünk le ugyanoda, azt mondta, hogy hétköznap (szerdai nap volt) ő nem megy le oda, nem is iszik. Arra nem tértem ki, hogy nem muszáj oda menni, és inni sem kötelező, csak egyből tiltakozott.

Ő a korával ellentétben fiatalabb, el sem hittem, hogy annyi idős, amennyinek mondta magát, simán letagadhatna több évet is, jól tartja magát. Csak a felfogása öreges. Azóta találkoztunk kettesben is, de ahogy korábban éreztem, hogy sok a közös, akkor az ellenkezőjét, azt, hogy inkább túl sok a különbség. Nem nagy dolgokról van szó és mivel alapvetően kedvelem őt, elfogadom, vagy elnézem, ha valamit másképp gondol, így természetes. De most már egyenesen úgy reagál, mintha pont a különbözőségeket keresné. Most ott tartunk, hogy a kapcsolódási pontok annyira megváltoztak, hogy olyanokat mond, vagy ír nekem, hogy szerinte én mindenkivel kikezdek, / csak mert udvarias vagyok, és nem lépek hátra 3 métert amikor egy velem ellentétes nemű odajön. És még csak nem is vagyunk egy pár. Lehetnénk, d e nem én dolgozom ez ellen. Adjam fel?