Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Mi hat éve vagyunk együtt. Úgy érzem, hogy míg én kinyíltam ebben a kapcsolatban, ő már begubózott. Nem zárom ki őt a dolgaimból, sőt, én kezdeményezek sok mindenben, legyen szó szexről, vagy akár csak pizza rendelésről. Sajnos azt már többször tapasztaltam, hogy kapcsolatban a férfiak egy idő után már nem érzik, hogy küzdeniük kell ezért. Jó, biztosan van nőben is ilyen, nem tagadom. De ha valaki egyáltalán nem tesz semmit, és ha emiatt egy kis vita robban, akkor pár napig tud mintapár lenni a másik.

Biztos, hogy lehetne még érezni a szenvedélyt, a régi tüzet, vagy egyszóval a szerelmet olyan iránt, akit még mindig kedvelünk és már az életünk része. Néha úgy érzem, hogy csak kéznél vagyok neki, és bár hűséges, nála már automatára van állítva a szeretlek szó. Ez így elég egyoldalú. Semmit nem kell tennie azért, hogy csak úgy szeressem, ezt így láthatja.

Tőle már nem lehet egyenes választ kapni, legyen bármiről szó. A leggyakoribb válasza a „mindegy”. Ha elcsendesültem, minden felvezetés nélkül azt kérdezi, beteg vagyok-e, vagy csak nyűgös? De őszintén, nem ez a típusú érdeklődés az, ami felvillanyoz és amit értékelni tudnék. Azt mondta, rossz néven vettem, hogy aggódik, és ne rajta vezessem le (mit is?) majd jött a csenddel verés. Akkor már ketten hallgattunk...: (

Nem olyasmikre gondolok törődés alatt, hogy ágyba hozza a reggelit, vagy naponta meglepjen, csak helyzet arányos odafigyelést szeretnék. Nagyon vágyom a törődésre, több odafigyelésre. Gyakran eszembe jut, hogyha én is olyan lennék, mint ő, a tükörképe ebben, akkor hamar vége lenne a kapcsolatnak. Magyarán, én tartom még össze?