Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

A véleményedre vagyok kíváncsi, bár a döntést már meghoztam: szakítani fogok.

41 éves vagyok, van egy 43 éves barátnőm, kettő éve lakik velem. Ő vidéki és a szakítással bizony felborul a kis élete, merthogy a melója meg itt van. Nem sok barátja van és én sejtem, miért. Nem tudom, ki fogadná be őt közülük. Előttem volt egy velem egykorú palija, aki el akarta venni, de ő mégis félrement egy fiatalabbal. Aztán szerintem az történt, ami általában egy fiatal szerető esetében, amikor rájönnek, hogy az új többet vár el tőlük fülledt légyottoknál. A csávó végül dobta őt. Így két szék közé került. Nem erre számított.

Az ember azt hinné, hogy 40+osan az ember már lehiggadt és nyugodtabb. Nálunk az van, hogy megpróbáltam valahogy kezelni az irányításmániáját, mert elég uralkodó típus, de letettem róla. Állandóan navigál, hogy mit és hogyan, még akkor is okoskodik, ha tudom, hogy az úgy nem lesz jó. Mindig meg akarja mondani, hogy nekem mi most a jó. Amit ő eszik, nekem is azt kell, amit ő kitalál, abban partnernek kell lennem. Ha nem kívánja a szexet, akkor nekem sem illik. Arról, hogy bármelyik exével hasonlítgasson össze, már úgy ahogy leszoktattam. Mindenen besértődik, azt mondja, nem itt kéne tartania az életben (ez mindig előkerül). De én vagyok a szerencsétlen.

Az emberek többsége úgy szokott szakítani, hogy már megvan az új, de esetemben ez nincs így, de már tudom, hogy ő ezt bele fogja látni. Mert a féltékenykedés is állandóan műsoron van nála. Szerintem gyűjti az olyan új infókat rólam, amikkel tudja, hogy kiboríthat. Például, amikor csendben elvagyok, hirtelen felkiált, mert eszébe jutott valami, vagy ha valamiért neheztel rám, mindegy, én meg összerezzenek. Aztán ezen röhög. Olyan, mintha tudatosan csinálná. Az anyámnak volt ez a szokása, innen a fóbiám is, nem túl szuper az idegzetem, ilyenkor reflexből bezáródom.

Már a barátaim is, akiknek meséltem erről, ők is azzal ugratnak, hogy jó papucs leszek, és vegyem el gyorsan, és a nyakunkba vállaljunk egy nagy hitelt is. Bírom a szarkazmust, csak nem szeretem.

Nem szoktam dobálózni olyan szavakkal, hogy ja, a klimax, meg hasonlók, mert egyrészt nem tudom, pontosan hogyan, mitől is zajlik ez egy nőnél, illetve hogy nála amiatt vannak-e ezek, de tény, hogy most elérte a célját – már ha a szakítás volt az.