Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nekem eddig két éves volt a leghosszabb kapcsolatom, most a jelenlegiben újra ez az idő jött el. Részemről rendben volna sok minden, de a mostani időszakban túl sok a megszorítás. Ilyen helyzet nem először fordult már elő.

37 vagyok, barátnő 31. Amikor azt mondják, főleg nők, hogy egy kapcsolat a kölcsönös elfogadásra meg kompromisszumra alapulhat, akkor miért akar minden nő megváltoztatni? Ilyenkor úgy érzem, gondok vannak velem, olyan vagyok, aki nem érett és hibás, nem szobatiszta,

de ez nem most kezdődött: folyamatosan abba futottam bele korábban is, hogy összejövök valakivel, aki egy idő után elkezd kritizálni, vagy sorolni, hogy mit vár el, és ha jót akarok, miben kell megváltoznom, hogy működjön vele. Ha nem állok kötélnek, majd tesz róla, hogy megváltozzak. Ezek főleg időkorlátok, meg az, hogy minden ismerősömről számoljak el a telómban, vagy akár a közösségin... Mindenbe avassam be. Nem vagyok rendetlen, sem elviselhetetlen, inkább az ellenkezője, és nagyon béketűrő vagyok.

Azt hiszi, a kritikáival mindent megtesz a kapcsolatunkért. De ha ő az exén agyal, hogy mi lehet vele és milyen jó volt vele, akkor elnézően és együttérzően kell viselkednem. Vagy amikor megemlíti, hogy vannak olyan titkai amúgy, amikről csak a barinője tudhat, arról még én sem... Nem szeretem így, mivel egy kapcsolatban az egyenlőség meg őszinteség lenne a legfontosabb. Nem is úgy ismerem, mint barátot, hanem úgy, mint az én barátnőmet. Ezek miatt olyannyira változnak a hozzá fűződő érzéseim, hogy képtelen vagyok úgy tekinteni rá, mint a boldogságom egyik okára. Én semmire nem mondok nemet, ha ő akár egy hét alatt 346szor tanárnénisen kérdőre is von, vagy kioktat. Pont azért érzi, hogy így viselkedhet velem, mert hagyom?