Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

32 éves nő vagyok, jelenleg egyedül. Hogy miért van ez, szerintem ti is rájöttök, amint írok magamról pár dolgot.

Felvezetésnek: van egy tévécsatorna, ahol bűneseteket rekonstruálnak, és itt van egy sorozat, ami arról szól, hogy nők börtönviselt emberekkel állnak össze, és a műsor felderíti, hogy miért alakult úgy a kapcsolat, ahogy, és vagy az érintett nő nyilatkozik, vagy a nyomozó vonja le a tanulságokat helyette.

És sajnos sokban magamra ismertem. Nem a rosszfiúk vonzanak, nálam nem ez a gond, hanem inkább az, hogy főleg olyan emberek tudnak megérinteni, akiket „meg kell mentenem”.

Akik segítségre szorulnak. Az életem sosem volt túl kiegyensúlyozott, de panaszra azért így sincs okom, az áldozattípusok már fiatal koromtól vonzottak. Nem olyan vagyok, aki rácsimpaszkodik valakire és pár nap után már közös képet rakat ki vele, inkább én vagyok az, aki alárendeltebb. Ebből adódóan sokan ki is használtak.

Jártam szakembernél, kiderítettük, amit már addig is tudtam, hogy apám érzelmileg egész életemben elhanyagolt. És mivel olyan férfiakat kerestem, akik segítségre szorulnak, ebből adódik, hogy kevés kapcsolatom volt teljes értékűen jónak mondható. Nem vagyok elveszett ember, van realitás bennem, volt akit én hagytam el, mert már nem tudta irányítani a szenvedélyeit és az életét és húzott le maga mellé. Ebből a szempontból nem kell félteni. Nem félek attól sem, hogy egyedül legyek.

Sok nőnek az a jó, ha a pasijára fel tud nézni, de nálam nem így alakult, az én igényeim teljesen mások. Már kb. körvonalazni tudom, hogy mi lesz, ha ugyanaz történik: találkozunk, pont az esetem, nekem azonnal megtetszik, idealizálom, és sok mindent elképzelek vele. Nagyon hamar megszeretek embereket, de sok időm is ment már el azzal, hogy nem tudtam lerázni olyanokat, akik utána is rám tapadtak, miután észrevettem, hogy ez már csak kihasználásról szól. Korábban is hajlamos voltam arra, hogy elnyomjam magam valaki mellett. Ezek úgy végződtek, hogy egy idő után meg akartam szabadulni tőlük.

Szóval, mi a diagnózisotok? : ) Személyiség hiba-e egyáltalán nálam az, hogy főleg az elesettek vonzanak?